Itt mindenki ilyen vagány, hogy az első megcsalás alkalmával elhagyná a párját?

Igen, megtettem, 12 év után, 2 gyerekkel. Nincs benne semmi vagány.

Ismerem magunkat. Tudtam, hogy esély sincs arra, hogy folytatni tudjuk a házasságunk. Részemről oda a bizalom, és nem tudnék ugyanúgy ránézni, hozzáérni főleg.

Így minek maradni? Hogy minden héten eljussunk odáig, hogy veszekedés közben felhánytorgatjuk, hogy ki miben hibás?

Egyszerűbb volt csendben válni, új lappal kezdeni.

Már ne haragudj meg kérdezō, de láttam már sokszor szakítást jelentéktelenebb, piti okok miatt is, ahol nem volt megcsalás, csak kisebb nézeteltérések, ami véget vetett a kapcsolatnak...

Nem tudom melyik világon élsz te...

Szerinted “vagányság” hūtlen partnerrel szakítani. Inkább alapvetō norma..

Nekem még csak a megcsalásról bizonyíték se kellett, elég volt a gyanú, mert onnantól kezdve már a bizalom részemről megszűnt, bizalom nélkül meg minek kapcsolatosdit játszani? Felesleges. Szóval igen, én léptem, de ez nem vagányság. Ez józan ész. Minek maradj olyan kapcsolatban, ahol nem érzed jól magad, folyton megkérdőjelezed a másik minden szavát, mindketten boldogtalanok vagytok, folyamatos a feszültség, stb? Az emlékek miatt nem éri meg, közös jövőre így esély sincs. A gyerekeknek (ha vannak) egyáltalán nem jobb ilyen közegben felnőni, mint nyugodtan elválni és biztonságos, stabil érzelmi hátteret biztosítani nekik. Egyedül az anyagiakat tudom elképzelni, mint nyomós érvet, én a magam részéről szerencsés vagyok, hogy vagyok olyan anyagi helyzetben, hogy ne kelljen megalkudnom emiatt, másoknál elfogadom, ha ez indokként felmerül, bár azért ott is úgy gondolom, hogy az esetek 90%-ban némi kényelmetlenségek árán megoldható lehetne a dolog.

Ebben nem érzem a vagányságot egyébként. Akinek kis esze is van, az nem marad a hűtlen párja mellett.

Mert hányszor csaljon meg? Hányszor nézzen tök hülyének? Mit gondol ilyen emberről a megcsaló fél, ha ezek után vele marad a párja? Ráadásul többször is megteheti következmények nélkül.

Nekem érzelmileg vége lenne az elsőnél! Utána nincs visszaút! Szerinted mit szeressek továbbra is olyan emberen, aki annyiba vett, hogy hazudjon nekem és mással kavarjon, minthogy előre szólt volna, hogy "figyelj! Nem érzem jól magam a kapcsolatban. Ez meg ez hiányzik stb... (Vagy) már nem szeretlek." Dehát olyan vagányak egyesek, hogy inkább megcsalják a párjukat, mert nem merik szemtől szembe megmondani ha bajuk van vagy szimplán már semmit sem éreznek a másik iránt!

Az más kérdés, hogy nem tud hova menni lakni hirtelen, mert közös ház és nincs másik, esetleg közös hitel, nem élnek a szülei, rosszban van a szüleivel, nincsen egy barátja sem stb... szóval nem tud máshova menni lakni hirtelenjében, mert mondjuk pénze sincs éppen annyi ilyen albérlet árak mellett! Az nem jelenti azt, hogy vele maradt és el van nézve minden. Csak egy kényszerállapot. Pláne szar, ha közös gyerek is van. Nem lehet olyan egyszerű így elcuccolni! De ha van rá mód, én biztos mennék. Vagy menjen ő. Minek legyünk együtt, ha már se szeretet, se tisztelet?