Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak megpróbálnám kibeszélni magamból...?
Nem tudom megfogalmazni pontosan.... Magányosabb vagyok mint valaha és a legrosszabb, hogy utolsó csalódás miatt már hitemet is elvesztettem, hogy valaha képes leszek-e újra bízni, hinni egy párkapcsolatban.
Vágynék egy társra, de nem hiszem, hogy van nekem is valaki, valahol...
Minden nap egy küzdés, már fél éve.
Volt már válásom, voltam egyedül több évig, nem félek a magánytól, de hitem mindig volt, hogy egyszer majd valaki.... valahol... talán....
... már ez sincsen...
Bocsánat, tudom ez nem egy kérdés igazából és sajnáltatni se akarom magam, közhelyeket se akartam írni, várni se várok... Talán csak egy nagyon kicsit jóleső volt most kiírni ezt a "világba"...
válasza:Kb egy évig voltam társkeresőn... Nem egyszerű történet az sem, de nem zárom ki, hogy egyszer még megpróbálom újra.
Előtted is ott az élet még és én is hátrányban vagyok (kor alapján legalábbis) tőlem fiatalabbakhoz viszonyítva, de tudod engem a kor sosem érdekelt igazán.
3X, 4X, 5X .... ezek csak számok, és igen, előfordulhat, hogy 10-20 év múlva már jobban fog érdekelni a korom, de most úgy vagyok vele, hogy minden kornak van szépsége, azt kell keresni, nem a hátrányokat. Sőt ha úgy nézzük, de jó is lenne mostanában Nagyszüleim bölcsessége :D
Nagyobb off az, hogy anyuka vagyok, de én ezt is csak egy "jó szűrőnek" tekintem, hogy aki szimplán ennyi miatt lehúz a listáról úgymond, őt valószínűleg egyébként se kerestem volna.
válasza:8. vagyok
"De most azt se érzem, hogy bárkivel is értelme lenne ilyenen gondolkodni is. És nem csak mert nincs a környezetemben most olyan férfi akivel el tudnám képzelni, hanem mert talán magamban is kevésbé bízom már."
Annyira átérzem, a kapcsolatom után ugyanígy voltam baromi sokáig. Tisztáztam, hogy ez nem megy még nekem, nincs is jelölt így legalább 1 évig nem foglalkoztam a dologgal.
Csak veled ellentétben akkor nem voltam magányos, inkább felszabadultságot éreztem.
Aztán egyszer csak jött a borzasztó magány érzése, hetekig voltam rosszul szó szerint, nagyon akartam volna valakit, de senki nem akadt akivel kölcsönös érdeklődés lett volna. Pedig olyan helyen is dolgozok, ahol azert jönnek mennek a férfiak. Na akkor akartam mindent, hátha bárhol, akárhol szembejön akit keresek és senki. Semmi ami vigaszt nyújtott volna.
Mostanra nem vagyok rosszul, csak próbálom tisztázni magamba, hogy igen, szeretnék egy kapcsolatot, várok egy kapcsolatra, de értelmetlen kergetnem.
És én hiszem, hogy a hozzáállás valahogy segít.
Illetve a kisugárzás. Ha kapok egy kellemes bókot, vagy látom, hogy valaki közeledne felém akkor utána napokig több férfi vesz körül. Valahogy érzi ezt a másik fél, hogy mi zajlik épp az emberben.
Azt hiszem el kell dönteni, hogy
-igen, szeretnék egy kapcsolatot és izgatottan várom, nyitott szemmel járok és nyitott leszek a szimpatikus férfiakra, nem zárkózok el a rossz tapasztalataim miatt, vagy
-nem, nem állok készen egy kapcsolatra lelkileg, egyedül szeretnék lenni és élvezni az egyedüllét perceit.
Valahogy a kettő közül kell jól választani. Téged bizonytalannak látlak, hisz a kérdésed arról szól, hogy még reménykedni is jobb lenne a válaszod meg már arról, hogy nem is kell ez még neked.
De ezzel semmi baj, emberek vagyunk, pláne nők, állandóan kavarognak az érzelmeink. Én is néha rosszul érzem magam, néha történik egy apróság amitől reményt kapok és attól jobb lesz.
Egyet tudok biztosra, hogy én nem akarok megragadni ebben az egyedüllétben, csak azért, mert én azt gondolom, hogy nekem nagyon nehezen sikerül, emiatt elkezdek görcsös lenni miatta. És ez egy ördögi kör.
Úgy látom sok szempontból tényleg sorstárs vagy :)
Igen, jól látod, abszolút bizonytalan vagyok a jövőt illetően. Van, hogy gondolkodni kezdek azon mi lenne ha nyitni kezdenék, de sajnos záródik egyből az érzelmi kapu, még seb van valószínűleg, meg kell várnom ameddig begyógyul és max már csak egy mély tartalommal bíró heg lesz belőle, ami elég erős azért ahhoz, hogy újra bízni tudjak.
Csak igen, azok a bizonyos sokszor megjárt "ördögi körök" is ott vannak sokszor.
válasza:Ha visszaolvasom igazából mindkettőnk válaszaiból ugyanazt szűröm le.
Túlgondoljuk, túlaggódjuk, túlmisztifikáljuk az egészet.
Tudjuk, hogy számunkra nem lehetetlen, csak rossz, hogy türelmesebbnek kell lenni, mire jön a megfelelő.
És a várakozás közben jön néha, a mikor, hol és ki lesz az, aki majd bizonyít, megért és támogat és jó is lesz hozzánk, mindezt úgy, hogy mi még a sérelmeket se engedtük el és zárkózottak vagyunk.
Sajnos be kell látni, kevés az esély rá, hogy valaki kopogtat, hogy szia jöttem, hogy elfeledtessem veled amit más okozott.
Remélem nem veszik el előlem ez a kérdés és valamikor írunk a pozitív irányról is valamit. Akkor majd rájövünk, hogy ez az aggodalmaskodás mennyire felesleges volt.
válasza:8,13,16 vagyok.
Visszakerestem a kérdést, mert eszembe jutott.
1 hónap sem telt el, mégis jött egy fiú másfél év után akiről úgy érzem érdekelni is tudna. Nem biztos még semmi, de legalább a találkozókba bele egyeztem. Szóval nyitottság :)
Kedves, hogy megírtad, leírom akkor én is, hátha olvassa más is aki így érzi magát mint mi akkor, hogy kb 3 hétre rá, július végén, nekem is beköszöntött akire vágytam.
Mindenkinek kitartás és fel a fejjel :)))
válasza:17. vagyok.
Nekem abból a srácból végül kapcsolat lett, aminek elég hamar vége is lett. Úgyhogy most újra egyedül.
De tessék, adtunk egymásnak egy kis lelki pluszt, és rá pár hétre sikerült :) jó, hogy megírtad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!