Mit tegyek, ha mindent megpróbáltam, hogy találjak valakit magamnak?

Azt nem tudom megjósolni,hogy fogsz párt találni. De egy tanácsot adok..Ne kategórizáld be az embereket ilyen szinten. Nagyon jellemző ez sok embernél, de nem érdemes.

Én ismerkedtem olyan sráccal aki " rossz fiú" volt ,de korrektebb volt velem mint a tipikus " normális srácok".

A másik azaz, hogy attól mert egy srác csúnya nem jelenti azt, hogy másképp viszonyulna hozzád mint egy helyesebb srác. Érdemes a saját kategóriádban keresned és önismerettel foglalkoznod.

Legyél jó/jobb nő! Ha tudsz persze...

Komolyan. Én is 6 éve vagyok egyedül nőként. Igaza van annak, aki azt gondolja, valami nagyon nem stimmel, ha nőként, pláne ha fiatal nőként (én is nyáron töltöm a 29-et) itt tartasz. És az a valami többnyire a külső, esetleg a személyiség, de jellemzőbb, hogy az előbbi. Egy nő lehet bármilyen, ha jól néz ki, kelleni fog, nem csak egy menetre, nem csak a nagyon gáz, beteg alakoknak. Én sz.rul nézek ki, olyan szinten és módon, hogy azon csak egy komolyabb vagyonnal + irreális energia- és időbefektetéssel lehetne változtatni. Emellett a személyiségem sem egy nagy eresztés, azon meg már végképp nem lehet. Ha esetedben van, amin lehet változtatni, tedd meg, főleg, ha a külsődről van szó.

Ha mégis minden ok veled, akkor a szerencse (hiánya) lesz a ludas. Vannak nagyon peches emberek, ez tény. Ezzel azonban sajnos semmit nem tudsz tenni, max. reménykedni, hogy talán egyszer mégis...

Minden nap belebotlik az ember valami viccesbe az oldalon, de azért most ezt a szintet is maxoltátok.

Amikor jön egy férfitől egy kérdés, hogy ő mindent megpróbált, de nem talál kapcsolatot/normális kapcsolatot és leírom szinte szó szerint ugyanezt a válaszom, akkor mindenki tapsol és 80% felett van a válaszom, hogy jól megmondtam a tutit. Most, ugyanezt leírtam a egy nőnél... És kikapok, hogy ez nem így van.

Gyerekek. Tényleg ennyire csőlátással nyomjátok a kettősmércét?

#7: Nem, nem kértem számon a kérdezőt azért, mert nem felel meg az én elméletemnek/világnézetemnek. Szimplán rávilágítottam arra, hogyha 6 éven át nem megy neki a dolog, akkor esélyes, hogy valamit rosszul csinál.

Majd, ha látsz egy focistát, aki 6 éven át rugdossa a labdát kosármeccseken és kiállítják, menj oda hozzá magyarázd el neki, hogy mi a baj az említett világnézetemmel.

“rengeteg randi, belefektetett idō, energia, beszélgetések”

Szerintem a társkeresésnél nem a legjobb mód, ha arra megyek rá, hogy minél többet randizzak minden jött-ment idiótával. Számodra “mindent megpróbálni” épp azt jelenti, hogy fölöslegesen próbálkoztál bárkivel, talán még olyan fiúkkal is, akik nem érdemelték meg a rájuk fordított idōt, energiát.

Nem hinném, hogy ez a helyes mód, hogy kétségbeesetten hajszolni kéne a kapcsolatot és mindenkivel próbálkozni. Sok embernek összejön még úgy is, hogy alaposan megválogatja, hogy kivel jön össze.

Önmagában a belefektetett sok idō és energia nem eredményez sikert. Viszont ha az ember elgondolkodik, megpróbálja felmérni a helyzetét, akkor talán rengeteg fölösleges erōlködéstōl megkímélheti magát. Aztán rájön, hogy vannak olyan kapcsolatok, amikbe jobb nem belevágni, másra áldozni a drága idōdet. Jó ha van az emberben némi céltudatosság is, és nem úgy áll hozzá, hogy össze-vissza próbálkozik, hanem feltudja mérni, hogy mikor érdemes küzdeni és mikor kell hagyni inkább.

Talán azért érzel így, mert belefáradtál a kínlodásba, és fölöslegesen fárasztod magad mindenkivel. Szerintem egy kapcsolathoz nem kéne ilyen kétségbeesetten hozzáállni, s nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha mindenkivel randizgatsz.

Amúgy a randik mennyisége helyett inkább azok milyenségére kéne koncentrálni, elgondolkozni azon, hogy mi okozhatta a sikertelenséget, feldolgozni a kudarcokat, esetleg tanulni belōlük. Amíg az ember újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el, addig tökmindegy, hogy hány emberrel randizik, szerintem.