Miért olyan boldogak akik párkapcsolatban élnek, míg aki egyedül van, miért boldogtalan?

Igen, én is megnézném a sok "egyedül is boldog vagyok" megmondóembert, ha az egész életük szex, intimitás, szerelem nélkül telne. De általában arról szólnak a történeteik, hogy egyedül is boldogok VOLTAK, magyarul valamennyit éltek így, aztán jött a társ. Ha nem jött volna 10, 20, 30, ... év múlva sem, és ott rhadnak még 60 évesen is full egyedül, egy életet leélve úgy, teljesen biztos, hogy más lenne a véleményük. Láttam már így járt embereket, én is ilyen leszek. Nem, a kényszingliség, az, amikor nem találsz párt vagy csak valami rettenetesen szr kapcsolatot sikerül összehozni (azt is nagy nehezen), nem egy vidám dolog. Teljesen természetes, hogy boldogtalan vagy így.

22-szerintem a szex,szerelem,intimitás iránti vágy főleg fiatalabb korban erős. Sok 45-50+-os örülne, ha végre leszállnának róla. Rengetegen vannak úgy, hogy 2-3 gyerek+feleség, magukra meg egy percük sincs. Az jobb ha az egész életedet végiggürized a feleségedért meg a gyerekeidért, aztán mondjuk elválik tőled és egy utolsó senkiházinak néz a fél falu? Ennél az egyedüllét, amit változatos programokkal tarkítasz és jársz valamilyen közösségbe, ezerszer jobb.