Miért olyan boldogak akik párkapcsolatban élnek, míg aki egyedül van, miért boldogtalan?

Én egyedül is boldog voltam és most vagyok az első olyan kapcsolatomban, amiben boldogabb vagyok, mint egyedül. Se szingliként, sem kapcsolatban nem posztolgatok a Facebookra.

De kérdezd még ezt meg hatezerszer, nem volt elég belőled ezen az oldalon..

Mert ez egy fals beidegződés, és látszat, hogy aki nincs egyedül, boldog.

Amikor gyerek voltam, annyi boldogtalan házaspárt láttam, és üres, semmit nem érő párkapcsolatokat, hogy én azt mondtam, nekem sosem kell fiú. A tőlem pár évvel idősebb lányuncsim is állandóan csak azt kergette, hogy legyen mindig valakije. Szakított egy fiúval, és már futott más után, mert a legtöbb ember, az alapján értékel téged, mit raksz ki a közösségi oldalra, vagy ha megkérdeznek rég látott ismerősök, tudj egy nagyon szépet odahazudni.

Most házas vagyok-boldog házas. De nem azért vagyok boldog, mert van valakim. Azért vagyok boldog, mert azzal vagyok együtt, akit én tényleg a lelkitársamnak érzek. De ettől független, én egyedül is jól ellennék, azt hiszem, boldog is lennék. Szeretem a szakmám, jól élnék, lennének barátaim így is, lennének hobbijaim, amik lefoglalnak, nagyon jó barátságban vagyok magammal is, tehát nem azért vagyok valakivel, hogy valamit visszaigazoljon rólam. Házasságban is úgy élek, mintha egyedül élnék, csak a napjaimat megosztom mással. Nem egyedül fekszem és kelek, nem egyedül étkezem, nem egyedül filmezem, nem egyedül költöm a pénzt, jó-jó szeretni és szeretve lenni, de ez nem mindig érvényesül a legtöbb házasságban, ezt ne feledd.

Azt meg engedd el, hogy azt látod, hogy fb-n mekkora az életük, és de nagy a szerelem. Akinél az, az nem kérkedik vele, hanem megéli...

Ha szereted önmagad, és barátságban vagy önmagaddal, egyedül is tudsz boldog lenni, és ha te, magadtól, úgy érzed, kell valaki, akivel ezt megoszd, akkor fogsz találni. De ne társadalmi nyomás miatt legyen valakid, vagy csak mert épp "unatkozol egyedül".

Első te meg fogd már fel, hogy az emberek nem egyformák és attól még, hogy te képtelen vagy társ nélkül boldog lenni, attól még sokan képesek rá.

Nekem a társas igényeim simán kielégítette a többi szociális kapcsolatom, intimitásra meg addig nincs igényem, amíg nem kapcsolódik konkrét emberhez. Ilyen is van.

Ugyan. Olyan sok facebook-kirakatpárról derültek már ki meredek dolgok, hogy én már mindig gyanakszom egy kicsit, amikor valaki csőstül rakja ki az álomba illő fotóalbumokat.

"Mert ilyenek vagyunk mi emberek, szükségünk van társra. Most mindjárt jönnek itt a megmondóemberek, hogy ez nem így van és egyedül is lehet boldog valaki, de ez nem igaz."

Túl sokfélék vagyunk hozzá, hogy bárki fia-lánya kinyilatkoztassa, hogy az ember ettől meg ettől boldog, attól és amattól pedig nem, megmondóemberkém. Köszönöm, én nagyon jól éreztem magam az egyedül töltött éveim alatt is.

"#1 vagyok, annyival egészíteném még ki mielőtt belekötnek a megmondók, hogy nem arról van szó, hogy egész életünkben, minden egyes nap kell a párkacsolat, hanem arról, hogy néha-héha azért kell valaki mellénk."

Sokaknak kell. Valakinek pedig nem. Tessék látókört szélesíteni, nem pedig lenyomizni a veled egyet nem értőket.