Férfiak, mit szólnátok, ha egy nő teherbe esne tőletek ilyen körülmények mellett?

Elég érdekes, ha gumi mellett teherbe esik. Kisebb rá az esélye, mint megnyerni a lottót... Na mindegy.

Másrészt én úgy gondolom, hogy ha védekeztem gumival, kifejeztem azt is felé, hogy nem akarok gyereket és azt is, hogy ennek érdekében felelősséget vállalok.

Ha ennek ellenére a nyakamba akar varrni egy kölköt, ahhoz sok sikert kívánok, nem fog menni. Az abortuszt állom, ha ő meg akarja tartani, lelke rajta, de nem leszek apa. Elvégeztetem az apaságit, ha gyerektartást akar a nyakamba varrni, mert valószínű, hogy más gyereke csúszott be, ha meg nem, legfeljebb fizetek. De a gyerekhez az égadta világon semmi közöm nem lesz. Úgy gondolom, minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében.

Nehéz helyzet, és az az igazság, teljesen mindegy, mi itt most hogyan szavazgatunk, ezt kettőtöknek kell majd megbeszélni és eldönteni.

Én nőként azt mondom, hogy ha valakivel eddig nem voltak komoly érzelmek, nem volt szerelem, akkor nem biztos, hogy egy becsúszott baba miatt jó ötlet lenne komolyabbra fordítani vele a kapcsolatot. Nem hiszem, hogy hosszú távon jól működne a dolog, nem véletlen, hogy eddig csak szexkapcsolat volt köztetek és nem gondolkodtatok párkapcsolatban és közös jövőben - lehet a baba miatt erőltetni, aztán majd néztek, ha csak szenvedtek egymás mellett, de a gyerek közben már 3, 5 vagy 10 éves. De nyilván minden helyzet más, a tiéteket te ismered a legjobban, de ha hajlotok is rá, hogy megtartsátok, jól gondoljátok meg. Mindenesetre ha ő nem akarná a gyereket, én biztosan elvetetném.

Ha szeretne gyereket, akkor nem dugópajtit keresne, hanem komoly kapcsolatot. Gondolom nem vállalt fel a haverok/család/kollégák előtt mint "barátnőt" és nem gondolta, hogy egyszer csak beállít egy családi ebédre a gyerekkel azzal a szöveggel, hogy "véletlenül besikerült a szexkapcsolatomból".

Mivel szerelem sincs (elmondásod szerint), így én nem sok esélyt látok arra, hogy valaha is család lesztek.

Majd írd meg holnap mi volt, kívancsiak vagyunk:)

Szurkolok amúgy, hol jól süljenek el a dolgok.

Tegyük fel, adott egy eset fordítva. Adott vagy te és a férfi. Összejártok. Te veszetten védekezel, mert nem akarsz gyereket, viszont mégis besikerül.

Nem akarod a partnert senkidnek és a gyerekvállalás gondolatától is rosszul vagy.

Viszont tegyük fel, hogy olyan a jog, hogy megtilthatja neked a férfi, hogy elvetesd és le sem mondhatsz róla úgy, hogy ne fizess.

Tegyük fel, hogy ezzel a joggal él a férfi, tehát semmit nem tudsz tenni az ellen, hogy gyereked legyen. Az a gyerek meg fog születni. A korábbi érzéseid megmaradnak, tehát pokollá fogja tenni az életed azáltal, hogy hozzá láncol és azáltal, hogy felelősséget kell érte vállalni. Pedig te megtettél mindent, amit meg lehet tenni szex mellett. Védekeztél. Felelősségteljesen. Benne lettél volna abban is, hogy magad oldod meg, hogy ne legyen gyereked, saját pénzből. De nem lehet. Akkor is lesz gyereked, ha nem akarod, minden igyekezeted ellenére.

Együtt akarnál lenni egy olyan emberrel, aki tiltja neked az abortuszt és a nyakadba varr egy hatalmas felelősséget? Nem undorodnál egy ilyen rohadt féregtől?

Nos, én igen.

És ezt nőként írom

A legundorítóbb, legmocskosabb játszma látszólag védekezés mellett felcsináltatni magad, majd megtartani úgy, hogy a másiknak beleszólása sem lehet abba, hogy szülő akar lenni vagy nem. Nincs is olyan opció talán a jogban, hogy valaki ne fizessen gyerektartást, ha valami agybajos kihorta a gyerekét, amiről egyértelműen lemondott már zigóta korában, mikor még el lehetett vetetni. És soha, de soha nem lennék egy család egy ilyen emberrel. Oldja meg a kölkét ahogy akarja.