Nyomulás vagy magabiztosság? Gáz volt?

Van egy férfi akit már február óta ismerek, egy közös ismerősünkön keresztül munka végett ismertük meg egymást. Első pillanattól kezdve megvolt a női illetve férfi viszony, egy különleges szimpátia kettőnk között, minden részletet tekintve ami egy emberi akár párkapcsolatban is igen lényeges. (...) Minap újra találkoztunk egy projekt miatt, ami szintén nagyon jól alakult, minden ahogy korábban. Nagyon figyeltem a részletekre a megbeszélés alatt ezért elfelejtettem odaadni egy rámbízott anyagot. Nem lett voltna sürgős mert két hét múlva is odaadhattam volna de frusztrált voltam miatta. Ezért visszamentem vele, várnom kellett a folyosón egy-másfél órát majd szóltak, hogy menjek. Bementem az irodába, két asszisztens hölgy jelen volt. (Ők abszolút nem örültek a látogatásomnak, amit a sunyi szemforgatással adtak tudtomra.) Majd mikor odanyújtottam a férfinek az elfelejtett dolgot, nem akarta elfogadni viszont én nagyon ragaszkodtam hozzá mert rengeteget segített nekem és köszönhetek neki ezért tulajdonképpen kár kertelni a kezébe adtam, nyomtam. (Kezét megfogva tenyérrel felfelé fordítottam majd a tenyerébe tettem és ujjait rázártam). Ő szokás szerint jól kezelte a szituációt és mondta, hogy ezért ennyit várni.. (...) majd én csak annyit felelve, hogy én így leszek nyugodt, elköszöntem és eljöttem. Zavarban is voltam, őt sem akartam az asszisztens hölgyek előtt kellemetlen helyzetbe hozni illetve nem is igazán lehetett volna ezen mit beszélni.

Azóta viszont elég vegyes érzelmeim vannak, hogy ez jó volt és magabiztosságot, határozottságot sugallt vagy meggondolatlan, nyomulós, kislányos reakció volt.

Elsősorban férfiak de nők is mit gondoltok a szituációról? Mit gondolhatott a férfi?

Ti hogy kezeltétek volna a helyzetet abban a hirtelen, kiszámíthatatlan szituációban?