Mennyire vevők a férfiak egy ilyen beállítottságú nőre?

Köszönöm, van életem a kapcsolaton kívül, de természetesnek tartom megbeszélni az életem és a gondolataim a párommal a nap végén, nem pedig magamban örülni vagy fortyogni. És igen, szeretek tekintettel lenni arra, hogy mialatt én esetleg elmegyek valahova élni a világom, ő is jól érezze magát (és vagy legyen neki is ott valami program, elfoglaltság vagy jöjjön velem). Együtt tervezünk, társak vagyunk, nem kérjük egymást számon, de természetes, hogy tekintettel vagyunk a másikra és az életünk részének akarjuk egymást. Vannak barátaink együtt és külön is, de nem úgy működik a velük való találkozás sem, hogy "én léptem, te meg oldd meg és leszarom, ha neked ez nem tetszik". Volt ilyen kapcsolatom, rosszul voltam tőle és nem azért, mert mindig azt akartam volna, hogy a párom maradjon otthon velem. Nem lehetett rá számítani. Ment a saját feje után, én meg azt csinálok, amit akarok. Nem érdekelte, hogy esetleg rosszul éreztem magam és szerettem volna vele otthon lenni kettesben vagy szerveztem programot, amit elfelejtett... Ő ment, mert a többiek számítottak.

Nő vagyok ugyan, nem férfi, de egy ilyen parasztból többet nem kérek. :D A mostani párommal együtt építkezünk, ebben benne van, hogy kíváncsiak vagyunk egymásra és érdekel minket a másik élete, érzései általában és a mi döntéseinkkel kapcsolatban is. Bízunk abban, hogy a másik ezzel nem él vissza (az elmúlt évek során ez számtalanszor igazoláat nyert). Szerintem ez így normális. Nem tudom, egyesek mit vergődnek itt a szabadságukért, de valószínűleg nagyon fiatalok és/vagy naivak vagytok, ha azt hiszitek, hogy így komolyan lehet venni azt a kapcsolatot és ilyenben lehúzni néhány bohó évnél többet.