Alapvetően sikertelenebb, kicsit sub beállítottságú férfiak! Hogy tettétek túl magatokat egy rossz, romboló kapcsolaton?

Egy éve mentünk szét exemmel. Hazudott, átvert, megcsalt a korábbi pasijával, mégis folytatni akartam, így ő dobott ki, mikor rámunt (másfél évig voltunk együtt). Folyamatosan sok voltam neki, hiába próbáltam a kedvére tenni, akár azzal is, hogy kicsit távolságtartóbb voltam, mindig talált valamit, amibe bele tudott kötni.

Pasijával egy ideje együtt élnek, de elég gyakran panaszkodik, hogy alig ér hozzá, havonta egyszer talán. Gyanítja, hogy meg is csalja.

Nem, nem akarom visszakapni, tudom, hogy nem tett jót nekem a kapcsolatunk, de azt se tudom, hogyan kéne érzelmileg elszakadni tőle. Egy egyetemre járunk, gyakran csatlakozik a társasághoz, akikkel iszogatni, dumálni szoktunk, de van, hogy csak velem fut össze beszélni, kajálni. Szóval elkerülni se nagyon tudom, de valahol talán nem is akarom. Jó vele beszélgetni, mintha csak barátok lennénk, de egy idő után felkavarodik bennem minden érzelem.

Egy kalap sz_rnak érzem az életemet. Mintha csapdába lennék, és érzelmileg továbbra is rajtam élősködne, megtartaná B tervnek.

Mégis hogyan lehetne ebből kijönni? Hasonló helyzetben, hasonló személyiségű férfiak (vagy akár nők), ti hogyan tudtátok kikászálódni? Mi adott motivációt, kitartást, reményt?