Csak én vagyok alkalmatlan egyéjszakásra a paráim miatt?

Egyszerűen rettegek, hogy elkapok valamit. Egyszer volt egy időszakom, mikor sokat randizgattam, akkor volt, hogy az egyik szexszel végződött. Védekeztünk rendesen (gumival is, hormonálisan is), de másnap egy kész rettegés volt rajtam, mert nem láttam a gumit utána. Teljesen bepánikoltam, rá 2 hétre rohantam a hiv tesztre, orvoshoz, meg terhességi tesztért is. Szeretek szexelni, de ez annyira megviselt, annyira szorongtam utána végig, amíg meg nem tudtam, hogy nincs semmi bajom és azóta sem fanyalodtam erre a műfajra.

A többiek, akik ezért élnek-halnak, hogy nen félnek? Hogy tudnak ennyire lazák lenni? Oké, ha párod van, akkor is előfordulhat ilyen, de ott legalább nem szívódik fel az illető, nem hagy magadra. Én meg már egyedül ülni a váróban is szörnyűnek tartottam. Nem volt bajom a szingliséggel, amíg nem feküdtem le valakivel, de ez a szituáció annyira kifacsart és annyira kikészített, hogy hihetetlenül megundorodtam az egésztől és akkor, ott nagyon magányosnak, magamrahagyottnak éreztem magam.

Nem tudom, miért van ez, de annyira furcsa, hogy más nem kezeli ilyen vészesen. :(