Szingli nők, titeket nem zavar ha a baráti kapcsolataitokban mindenkinek van már párja?

Nem, nem zavar.

Nem mások miatt megyek bele egy kapcsolatba és nem azért van párom hogy jaj de jó már nem néznek ki a házas ismerőseim.

Max akkor ha mindenki elhanyagolna mert épp a párjával van

De amúgy nem zavarna és én sem szoktam elhanyagolni a barátnőim ha épp barátom van

Kb huszonevesen volt h mindenki hazasodott korulottem es ahoz nekem jopofat kellett vagni,meg még idosebb idegen nők kerdezgettek is h nem akarok még férjhez menni,hat nem akartam,mert hazassag zavart.

Az is idegeitett mikorelottem enyelegtek,nekem is volt mikor lesajnaltak,később rajottem h kifele a cukormaz nem.is annyira az. Gyereket szültek ami felboritotta az eletuket es mindd rám irogyledett h de jo nekem én szabad vagyok.

Ne doljetek be a keputatasnak! Otthon mindenkinek van problemaja a masikkal,tudom ezt h sok meselte meg elvalt...

Ez sajnos ilyen dolog h ugy erzed ihazsagtalan h oket miett szeretik teged meg miert nem. En mindig azzal nyugtattam magam h majd amikor nekem lesz parom akkor ők fognak valni vagy nekik n3m.lesz,es ez igy is volt.

Ha sok negativ gondolat kavarog az agyadba azzal nagyon magad alatt vagod a fat...depressziosa teszed magad.

Ha vagysz is ra,lazan kell venni h nincs baratod most,venni egy nagy levegot es masra iranyitani a figyelmed,momdjuk munka hobbi akarmi.

De, kicsit nyomasztó tud lenni. Vannak barátnőim akik màr anyukák és családjuk van, én pedig szingli vagyok, egyetemre járok (nem is biztos, hogy a megfelelő szakot választottam), telik az idő és egyre jobban azt érzem, hogy nincs egy biztos pont sem az életemben. Csak sodródok előre és fogalmam sincs, hogy mi lesz majd vele mondjuk 5 év múlva.

21l

Senkitől nem irigylem a boldogságát, és nem kívánok neki rosszat. Mindazonáltal pedig tudom, hogy hány kapcsolat/házasság sz*r valójában. Majdnem az összes. De akik boldogok együtt, tőlük sem sajnálom.

Majdnem 10 évig voltam egyfolytában egyedül, és pont tegnap mondta az anyám, hogy ez kizárólag az én hibám. Hát, nem tudom, mit kellett volna tennem. Világéletemben vágytam párra, próbálkoztam, nyitott voltam, igényes vagyok, szépnek tartanak, és valahogy se középiskolában, se egyetemen nem kezdeményezett senki. Nem is tudom, hogy lett-e volna olyan, akivel működött volna, de nem is derült ki. Nem tudom, mit kellett volna tennem; ráakaszkodni valakire? Nem vagyok ilyen típus. Most közel egy éve van egy pasim, aki sajnos nős. Voltak az évek alatt futó kapcsolataim, próbálkozások, de most jöttem rá, hogy egyiket sem szerettem, csak a jelenlegit. Ezt tragikusnak élem meg.

Baráti társaságom nem igazán van, mert mindegyik lány férjhez ment vagy már szült is, és így nem tudunk programot csinálni.

Hogy bánt-e ez a dolog?

Persze. De nem tudom magamat ostorozni, mert én mindent megtettem, és nyitott voltam. Arról pedig megint csak nem tehetek, hogy akit végre ennyire szeretek, az már 10 éve nős.

Örök szingli nőként írom, zavarni nem zavart, de azért olykor irigykedtem rendesen :D Néha sajnáltam, hogy emiatt kevesebbet tudtam találkozni valamelyik barátnőmmel, barátommal, de persze megértettem a dolgot, én is voltam már szerelmes (még ha nem is talált viszonzásra soha).

Máskor viszont tök jó "bulik" lettek ebből, megismerhettem a barátaim párjait (vagy nem tudom, mi erre a jó szó) és az ő barátaikat is, közös főzés, társasjátékozás, biliárd stb. Persze ez még akkor volt, amikor éltem szociális életet, mostanában sajnos kevésbé jellemző :D