Volt már veletek olyan, hogy nagyon tetszett valaki, de közben rossz megérzésed is volt vele? Mi volt a vége?

Volt, nagyon nem mennék bele, részletezve hogy milyen apró jelek voltak, de utólag nem értem hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem vettem észre őket időben.

Röviden:

- nem volt túl az exén, gyógykapcsolatként "használt" (bár nem hinném hogy tudatosan, szerintem csak nem is tudja mi az)

- az önbizalomhiányát hirtelen egókitörésekkel kompenzálta

- az exéről csak rossz dolgokat mondott, mocskolódott (ez már alapból kizáró ok kéne legyen, de én hülye...), azt is elárulta hogy szakítás után mocskolódó üzenetekkel bombázta (pl. mit képzel, hogy szakítani mert vele)

- bunkó volt az akciós kuponokat osztogató emberekkel, akik csak a munkájukat végezték (majdnem ugyanaz, mint amikor a pincérrel vagy bunkó)

- hülyeségeket idealizált (pl. "jajj de szép is a plátói szerelem", "nekem nem kell hogy a másik fél szeressen", "nem lehet véletlen hogy találkoztunk, ezt a sors is így akarta")

- egyből rám tapadt, első randi után már úgy beszélt mintha együtt lennénk

- sokkal okosabbnak és tapasztaltabbnak hitte magát, mint ami, pedig össz-vissz a csak már említett exével volt egyetlen egy kapcsolata, és az is xar volt, amit én őszintén kapcsolatnak sem neveznék

- rohadtul lexarta az érzéseim, az övéi mindig fontosabbak voltak és többet "értek", pl. szerinte a fél éves xar kapcsolata többet nyom a latba mint az én, hosszabb és jobb kapcsolataim

Ő volt a nő amúgy.