Nem merem mondani a barátnőmnek, hogy szeretem. Eddig akárkinek mondtam rossz vége lett szánalmas vagyok?

Megértelek,nekem is vannak ilyen "babonáim".

Pl. nem mentem el a lány számát,míg nem vagyunk együtt,hogy nehogy "elkiabáljam"...

De a tiedé más,ugyanis ez egy idő után válóok lehet. Szóval ha úgy érzed,akkor mondd neki :)

Sajnos a puszta szó kimondásának halogatása még nem fog megvédeni. Hasonló sorozatot fogtam ki én is, így akkor egy idő után megfogadtam, ha elmélyülne a kapcsolat és többet is éreznék, akkor sem mutatom ki elsőnek én, így megvártam amíg a lány mondta ki elsőnek, és csak onnan nyíltam meg neki jobban. És szerinted mi történt, miután én is kimondtam, és én is megnyíltam előtte? Két randira rá szakított, mert oda volt az izgalom, "már nem érezte ugyanazt".

A szó önmagában lényegtelen, ezt felesleges szinte már babonás szinten kerülni, mintha ezen múlna. A probléma sokkal inkább az, hogy ha rendes vagy és megkapható, onnan oda az izgalom, a rejtélyes kép, és minnél tovább álmodozott egy elképzelt, idealizált tökéletes párról, annál zavaróbb lesz neki a hús-vér férfi, akit már megkap, akiért nem kell küzdeni.

Így már nem becsül meg, így már nem értékeli. Értelmes lánynál sem lesz több kivétel, sajnos nem ezen múlik.

Én azért szakítottam a volt barátommal, mert nem mondta ki egyszer sem, nem is nagyon mutatta ki, adtam neki időt, nem sürgettem, de egy idő után már nagyon fárasztó tudott lenni, hogy folyton csak adtam és semmi viszonzást nem kaptam...

Azt tanácsolom, hogy mondd el mit érzel, ha emiatt ott hagy, akkor nem szeret téged és csak magadnak teszel vele jót.