Egyedülálló, csúnya nőtársaim! Hogy birkóztok meg az örök magány gondolatával?

Sehogy, mert egy embernek szép vagyok.

Ő az egyetlen, aki annak lát.

Úgy, hogy a kapcsolatok negatív velejáróira gondolok, és örülök, hogy megúszom azokat.

Nem kell házicselédkednem.

Nem kell amiatt idegeskednem, hogy mikor leszek megcsalva, kidobva.

Nem kell egy csomó időt, energiát, pénzt beleölnöm (fölöslegesen), hogy megpróbáljak a sz..ból várat építeni, azaz a kegyetlen ronda külsőmet valami épp csak elfogadható szintre felhozni. (Ennél többet úgysem lehet kihozni belőle.)

Nem kell olyan helyekre, programokra mászkálnom a másik miatt, amik hidegen hagynak vagy egyenesen utálom őket.

Nem kell szégyenkeznem a barátai, családja, ismerősei előtt.

Ilyenek.

Nincs ilyen, se csúnya nő, se örök magányra ítéltetés. Ez a Te gondolatodban születik csak meg.

Minden nő/pasi talál párt ha keres. Nem minden nő/pasi szép, és szerencsére nem mindenkinek ugyanaz tetszik.

Ráadásul mi nők könnyebb helyzetben vagyunk, tudunk "szépíteni" magunkon. Egy csinos ruha, jó frizura, egy kis smink, ápoltság, már vonzóbbá tesz.Ha ehhez még +-ban értelmes is egy nő, mosolyog, barátságos, jól tud kommunikálni, már nyerő.

Abban már jobban hiszek,hogy valaki a természete miatt nem talál párt, vagy nem akar párt találni. Ha nem akar eleve elfogadja ezt a helyzetet, hiszen az Ő döntése.

Nem vagyok egyedülálló és csúnya sem, átlagos nő vagyok. De voltam már egyedül. Nem birkóztam az örök magány gondolatával,nyitott voltam az ismerkedésre, de természetesen nem bármi áron...

A "nem akar"-hoz egy történet.

Közeli ismerős lány, kb. olyan ronda, mint én, emiatt persze a kutyának nem kellett alapból. De ő nem hagyta annyiban, nyomult rendíthetetlenül mindenféle pasasra, míg huszonévei végére sikerült a nyakába varrnia magát egy hasonló kaliberű fickónak. Na, azt azóta elárasztja a szerelmével és fényesre nyalja a fenekét. Folyton főz, süt neki, a ruháit gondosan mossa, vasalja, hajtogatja, mindent, amit csak lehet, elintéz helyette, a lakásuk ragyog, meglepetésekkel kedveskedik neki, ezerrel szervezi a közös programokat, és sok energiát fektet a fickó nővérével + anyjával való jó kapcsolat fenntartásába. Biztos a szexben is maximálisan odateszi magát és bevállal mindent, csak erre már nincs rálátásom.

Szóval ja, ha valaki nagyon akarja, összejöhet, aztán ha hajlandó nap mint nap beleszakadni a kapcsolatért való munkába, tartós is lehet. De szerintem kevesen tudnának így boldogok lenni... Én eret vágnék magamon, ha ezt kellene csinálnom, ennyire tepernem kellene.

27-es, az is lehet,hogy a lány alapból ilyen agyongondoskodó.

Én is ilyen vagyok, a párommal, a gyerekemmel, az idős szüleimmel.

És nem azért mert tepernem kell bármelyik kegyeiért.

Igen, ápolónő, nem kényszerből, jobb lehetőség híján, hanem elhivatottságból, szóval nem áll olyan távol ez tőle. De mindig, amikor szóba került és kerül a téma, egyértelművé válik, hogy van emögött egy racionális megfontolás is. Tudja, hogy ha nem tesz bele 100%-ot a kapcsolat kialakításába és fenntartásába, akkor esélye sincs, nem fog kelleni; nem állnak szóba vele vagy kidobják.

Mondhatnánk, hogy ez egy sikertörténet, mert volt egy célja, reálisan felmérte, hogy neki mit kell tennie, hogy teljesüljön, és nem adta fel, megtette, megteszi azóta is, ennyi, hurrá. De számomra ez valahol végtelenül szomorú... Hogy ha elbánt veled a genetika, azt ilyen durván kompenzálnod kell, különben egyedül öregszel meg. Ehhez képest a vonzóbb nőtársaid...

Mennyi megkeseredett no van itt :D

X ev után az ilyen nok ha akarnak sem talalnak part....Miért? mert a belsőjük megromlott mar rendesen az egyedülléttől!