Normális ha már undorodom a férfiaktól?

Nem az. Én is szívtam hosszú évekig a taplókkal meg a párkereséssel (a sok faék egyszerű, ostoba, perverz ösztöngci miatt kedvem sem volt már ismerkedni, mert 3 év alatt egy normális beszélgetős estét nem tudtam egyikkel sem összehozni, csak elcseszni tudták), de nem utáltam emiatt konkrétan a másik nemet. Némileg én is kiégtem ebben, akkor eléggé befordultam 1-2 évre és nem figyeltem rájuk, hogy helyre tehessem magamban ezeket a dolgokat. Utána álltam neki párt keresni, nem gyűlölettel, hanem keményebb fellépéssel, gyorsabban kiszelektálva a már ismert típust, hogy idejük se legyen elvenni a kedvem, vagy ne vesztesként kijönniük a hülyeségeikből. Akkortájt találkoztunk a párommal is. :) Azóta is azon szórakozik néha, ahogy elküldök embereket a pokolba, akik nem tudják, hol a helyük. :D

Egyébként ne adj túl sokat. Hülyeség, nem attól leszel szerethető. Tegyél egy egyértelmű lépést vagy jelezz vissza egyértelműen és várd meg, amíg a másik is lép. Mint a sakkban. Fölösleges szar helyekre önteni a szereteted, mert akkor nem marad a normálisakra.

Az undor talán egy kicsit erős, azt leszámítva érthető. Én szemlélődő típus vagyok, nem is a saját tapasztalataim az igazán durvák, hanem amiket láttam és látok magam körül. Azoktól is, akiket olyannak ismertem, hogy tűzbe tettem volna értük a kezem, és biztos voltam benne, hogy ők aztán soha...

Szerintem majdnem teljesen mindegy, hogy hol, milyen, hány éves férfiakról van szó. Folyamatosan és fokozottan résen kell lenni. Bízni, rájuk hagyatkozni és alapozni még véletlenül sem. Csak így meg ugye minek? Ez ebben a formában alkalmatlan bármi komolyabbra...

Mindenki de mindenki átvert mi?

Nem gondolod, hogy veled is lehet baj?

Azokra ne hallgass, akik szintezgetik az embereket. Ezt csak az önbizalomhiányosok csinálják. Nincs olyan, hogy valaki két szinttel feletted van, ha csak nem a következő, nobel díj esélyes rákkutatóra gyúrsz. Mellesleg még az extrém kivételes csoda emberek is ugyanúgy esnek szerelembe, mint az átlagember. A családjuk általában teljesen normális, nem lesznek világmegváltó gyerekeik és a nejük sem istennő.

Tehát ha van rajtad ne adj isten 5 kiló plusz, vagy épp nincsen 3 diplomád, ne kezd el a mínusz pontokat osztani magadnak.

Nyugi, én is így voltam pár hétig. Mindent beleadtam egy kapcsolatba, összeköltöztünk, mindent megtettem érte ő meg kirúgatta magát és le akart gombolni pénzzel, az ágyban pedig kielègíteni sem tudott akkora egy csicska volt. Mindenért hisztizett, mindennel anyucikàhoz kellett szaladni, fúj undorító emberrel éltem együtt.

Miután szakítottunk hetekig nem tudtam még pornót nézni sem, azt hittem örökre megundorodtam a pasiktól, ha arra gondoltam, hogy ágyba kéne bújnom eggyel elment az életkedvem is. Most úgy ahogy kezd visszatèrni minden. Komoly kapcsolatot ugyan most nem akarok, de egy lazàban benne lennèk.

Szóval nyugi, majd elmúlik ez az érzés.