Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A kérdés nem alapvetően problémát vázol fel, sokkal inkább csak szeretném kiadni magamból. Szóval szerintetek ez normális?
5 éve vagyok párommal, 20-as éveinek elején járunk mindketten, szóval fiatalok vagyunk.
Rengeteg sz@rt megéltünk már, távolság, szülők, fiúk-lányok, de sosem tettünk olyat, amit nem szabadott volna. Sokkal inkább csak összeakartak minket ugrasztani,ami néha sikerült is. Szóval mindig szinte mások miatt veszekedtünk. De mindent túléltünk és azóta is boldogok vagyunk. Viszont ő elég gyerekes, és sokszor az agyamra megy, amitől néha azt érzem, hogy besokkalok. Néha annyira ellaposodik a kapcsolatunk, hogy nem látom a kiútat,de aztán mindig visszahozzuk. Elég keveset tudunk együtt lenni, heti 2 napot látjuk egymást, és néha már annyira hiányzik, hogy felnőtt ember létemre hisztizni tudnék és sírni, és magamban beszélek, hogy soha nem akarom elhagyni és nem fogok többet veszekedni vele.
De mikor együtt vagyunk, annyira ki tud csinálni 😂
Már nem élek a rózsaszín ködben, hisz tudom a hibákat mindkét részről.
Igazából nem is tudom mi a kérdés, talán az, hogy más is érzett már ilyet? Vagy normális ez egyáltalán?
válasza:Ki a fiu és ki a lany? Nem adtál meg semmi konkrétumot!
De szerintem te vagy a srac a barátnőd meg még hisztis...
és csak heti 2x tudtok talalkozni és ebben a két napban sem vagytok megelégedve egymással...
Szerintem ez egy nagyon nagy bukta... találjátok meg a fő problémát! Mit akartok egymástól? Hogyan akarjátok? Ha unatkozok miért nem mentek el programokat csinálni? Miert nem csinaltok uj hobbit...
nem mondom mi talán meg rosszabb helyzetben voltunk/vagyunk
Távkapcsolat szoval ugy havonta másfél havonta 1 hetet vagy 4 napot tudunk csak találkozni mas országban élünk mas a kultúránk mas a nyelvünk
Jelenleg Ensem tudok elköltözni és ő sem a munkája miatt én sem a munkám miatt... 20-as eveink elején vagyunk van egy csomó ember akik nem akarjak hogy együtt legyünk szinten (szerencsére nem szülők és nem is barátok) a munkája is olyan hogy nagyon nem igen engedhette meg magának a párkapcsolatot egyrészt nagyon elfoglalt kevés szabad ideje van de ennek ellenére is bevallta!
gondolom ti is neten beszéltek egy csomót
Vitázni mi is neha szoktunk de csak neha de mindig megbeszéljük es meg is tudjunk oldani és hiszed vagy sem de qurva őszintének kell lenni mert ez volt a kulcs ha a színtiszta érzésekre kerülnek sorra akkor mindketten ezek a kicsit szegyelosebb tipusuak vagyunk... de felkell vallani hogy tényleg mi van! Mert általában ha tok jol meg vagytok szeretitek egymást és alig várjatok hogy találkozzatok vagy beszéljetek de mikor beszéltek akkor meg mintha valami nem lenne okes az azt jelenti hogy az egyik fél vagy mindkettő nagyon depressziós!
Kiderült egy csomót stressszel a munkája miatt és a megfelelési kényszernek az önbizalma onertekelese meg szinte a béka feneke alatt volt... szerencsére ezekben nagyon sokat tudtam neki segíteni!
Szoval a kulcs a megbeszélés és az őszinteség!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!