Ha az ember alapvetően társasági lény, akkor miért "normális" az, ha az ember a szabadidejében nem szinte mindig kint van, emberek közt?

Attól, hogy alapvetően az azt nem azt jelenti, hogy mindig és kötelező jelleggel az, ha mégse akkor meg defektes.

Az ég is alapvetően kék, de néha vörös. A gyerekek is alapvetően szeretik az édességet, de némelyik nem.

Az alapvetően társaságiből nem következik, hogy

- az ember minden idejét társaságban kell hogy töltse

- a lakásból kimozdulás kell jelentse a társaságot

- minden embernek egyenlő igénye legyen a társaságra

El vagy tévedve. "Az ember alapvetően társasági lény" annyit jelent, hogy együtt élünk embertársainkkal és a megfelelő mentális közérzethez szükséges, hogy néha társaságban legyünk. Ez nem azt jelenti, hogy minden áldott percünkben valaki nyakán kell csüngeni.

De még ha ez is lenne a helyzet, az állításod akkor is hamis lenne mert...nem csak odakint lehet társaságban lenni? Plusz nem mindenkinek az 50+ ember jelenti a társaságot. Nekem pl. egy ember is társaságot jelent mert...nem vagyok egyedül.

Az intovertáltság és az extrovertáltság is normális életforma, egyikből se következik az, hogy az egyik csak a gép előtt.... """""pocsékolja az idejét"""" a másik meg csak kocsmázni jár btw. (btw a kocsmában nem pazarolja az idejét?) Extrovertáltaknak is lehet szüksége egy kicsit egyedüllétre, én-időre, introvertáltak is élvezik az emberek társaságát. Kisebb társaságot, nem olyan hosszú ideig de élvezik. Arról nem is beszélve, hogy az emberek többsége nem tisztán introvertált vagy extrovertált, és más körülmények között más viselkedést mutatnak...