Ha az ember alapvetően társasági lény, akkor miért "normális" az, ha az ember a szabadidejében nem szinte mindig kint van, emberek közt?

Ki mondta neked hogy az extrovertáltság az alaplétforma? Az ember önmagában társas lény de az nem azt jelenti hogy minden másodpercet emberek között kell tölteni. Melég egy extrovertált ember sem, sőt szerintem akkor ott már gond van.

Alapvetően én introvertalt ember vagyok de nagyon szívesen vagyok társaságban, koncerten buliban. De nem ebből áll az életem. S igen van mikor kifejezetten jól esik sőt igénylem is imádom is ha egyedül lehetek. Magamban. Ez nem azért van mert nem bírom az embereket hanem mert egyszerűen szerintem minden embernek kell hogy kicsit befelé figyeljen.

Szerintem valamilyen szinten még akkor is társaságban vagy, amikor otthon, egyedül vagy, hiszen tudod, hogy a város ahol élsz tele van emberekkel.

Menj ki az erdő közepére egy sátorba, és majd meglátod, hogy mekkora különbség van a kétféle egyedüllét között.

Nem kell mindig valakinek a társaságában lenned ahhoz, hogy társas lény legyél, elég csak a tudat, hogy nem vagy egyedül; körülvesznek a közösséged tagjai.