Egész életemben csak szenvedek a párkereséssel, amit unok. Mit tegyek?

Egyszerűen elegem lett abból, hogy én akármit csinálhatok akkor se leszel elég jó senkinek. A külsőmre is adok, öltözködöm, tornázom, de még ez sem elég. Tőlem jóval elhanyagoltabb külsejű nőknek is van barátja. A legutóbbi exem is egy hét után azt szeret, és eltudná képzelni hogy velem élje le az életét, de mégis szakított. De amúgy én is hülye voltam, hogy elhittem, hogy én is szerethető vagyok, és hogy végre én is kellhetek valakinek. 5 hónapig voltunk együtt, nekem ez volt a leghosszabb kapcsolatom. Ő rá egy fél évre a szakítás után talált egy nőt, aki különb, mint én, mert ő egy diplomás, okos nő, míg nekem csak szakmám van. Közel a 30-hoz belefáradtam a keresésbe, míg másoknak már stabil, boldog kapcsolatuk van.