Szenvedek az exeimtől mert lelkileg tesznek tönkre, mit tegyek?

2 komolyabb párkapcsolatom volt. Mindegyiket én engedtem el, de ők erre képtelenek. Az első a mai napig bizonyos időközönként ír és mindig elmondja h szeret a mai napig, mert megadtam neki azt amit eddig más nem. Néha ír találkozunk pár havonta beszélünk és ennyi. Ezt még tudom kezelni nagyjából. Bár azt nem hogy még mindig szeret pedig 1 év telt el a szakítás óta és még mindig szeret talán jobban mint amikor együtt voltunk. Fáj a lelkem miatta. De beszélek vele mert neki szüksége van arra,hogy picit jelen legyek a jelen valóságában.

A másodikkal pár hónapja vetettem véget a dolognak. Lelkileg teljesen összetört. El kellett engednem, mert megfojtott a ragaszkodásával, nem vonzodtam hozzá igazán. Hibásnak érzem magam a fájdalma miatt. Zaklat minden héten jön és visszakönyörögni próbálja magát. De esélytelen. Nem tud továbblépni és én is szenvedek miatta mert én bántom őt. Pedig nem szeretnék fájdalmat okozni. Mindig ettől óvtam őket.

Közös bennük, hogy mindegyik öngyilkossággal fenyegetözött hónapokon át, ha nem megyek vissza hozzájuk. Mindegyik úgy véli hogy rám van szüksége. Pedig tudom hogy rengeteget hibáztam (nem hagytam el őket időben akkor amikor már tudtam, hogy nekem nem ők kellenek. Maradtam, mert nem tudtam elviselni a fájdalmunkat).

Nem tettem igazán sok mindent értük, de nekik mégis sokat jelentett.Úgy vélem hogy egy párkapcsolatban mindezek alapdolgok lennének. Biztos hátország voltam mögöttük. Biztattam őket, hogy elérjük célukat és ösztököltem őket. Nem csaltam meg őket, nem adtam okot bizalmatlanságra. Gondoskodtam róluk lelkileg. Egyszemélyben bizalmas, szerető, házvezetőnő. Elismertem őket és szeretet adtam.

Elhagytam őket, de még mindig szeretnek. Beleroppanok ebbe a teherbe. Továbblépni úgy nehéz, hogy nem távolodnak el tőlem. Csak magam emésztem. Senkit nem engedek magamhoz igazán közel. Egy barátom volt akivel mindent megosztottam. Ma már ő is többet szeretne. De én nem szeretnék más embert bántani. Nem szeretnék jelentőssé válni bárki életében.

Hiába voltam kedves, erőszakos, hisztis nem hagynak békén. Jönnek vissza mint bumeráng. Mit tehetnék? Talán sosem fogok tudni megnyílni bárki előtt és engedni hogy szeressen.

21L