Számotokra mennyire fontos társadalmilag a nemi egyenlőségre való törekvés?

A jogsit csak példaként hoztam fel. Emiatt még senki se utasított vissza és remélem nem is fogok ismerkedni ilyen szűklátókörű buta csajokkal bocs, ha ezzel valakit megsértek, de ilyen dolgokat nem emberséges elvárni.

Nagy hülyeség biológiai belemagyarázásokkal relativizálni az egyenlőtlenséget. Nem állatok vagyunk, gondolkozni tudó emberek és az ösztön szintünk elég csekély. Még mindig ősember szintjén élnénk, hogyha olyan nagy ösztön szintünk lenne.

A nemi szerepek az egyén szabadságát gátolják, mert azt propagálják, hogy ilyennek vagy olyannak kell lenned, tehát polcról kell kiválasztani, hogy milyen légy. Azt mondom, hogy szabad emberek legyünk és ne kelljen olyan normákat követni, amit elvárna társadalom, mert valaki kukival vagy puncival született, ez nem jelent semmit. Számomra egy nő akkor vonzó, ha van egyénisége, véleménye, meg van a megfelelő világnézete, a szülei neveltetését megkérdőjelezi, mellé tök emberséges, végtelenül kedves, számomra ilyen egy igazi nő.

Feminizmusnak nem minden ága szimpatikus, a liberális feminizmust én se támogatom, mert arról szól, hogy több nő legyen a vezetői székbe, több nő legyen az országgyűlésben. A baloldali feminizmust támogatom, ami tényleg a valódi nemi egyenlőség mellett áll ki, és a rendszerkritika mellett. Mivel, ha azt nevezzük feminizmusnak, hogy több nő legyen kizsákmányoló, akkor ugyanott tartunk, mint most, mert ugyanúgy kizsákmányól férfiakat és nőket csak nem férfi teszi hanem nő. Pártolom azt a baloldali nézetet, hogy a munka váljon közösségivé és az örömről szóljon. Jobban örülnék, hogyha feminizmus nem lenne liberális, hanem establishmenten kívüli.

Válaszokból azt szürtem le, hogy mintha nem értetéttek volna meg azt amit leírtam. Rossz kapcsolatok, akkor születnek, hogyha a két fél nem barátságos egymással és csak egyszerű párok lesznek és nem barátok. Emiatt tartom fontosnak a nemek közti egyenlőséget és anyagias elvárások azért nem férnek bele, mert két barát nem azért barát, mert rendelkezett azzal a tárgyal, amit elvárt a másik hanem, mert szeretik egymás társaságát. Miért kéne a párkapcsolathoz másként hozzáállni, amikor mi nem vagyunk ösztön vezérelt vadállatok? Amit a szüleitek belétek nevelt az nem a tíz parancsolat. Bármilyen tekintély meglehet kérdőjelezni. Nem csak ázért nincs itt változás, mert a fidesz hatalmon van, hanem mindenki bele van süppedve a mindennapokba és nem gondolkozik el azon, hogy ennek meg annak van e valami létjogosultsága vagy értelme.

Amikor anno természetesnek vettem a konstruált nemi szerepeket, sokkal feszültebb voltam, mert állandó megfelelési vágy irányított engem. Mióta rendszerkritikus baloldali lettem már sok mindenen elgondolkozok elmerengek, mivel látom a legjobb barátom kapcsolatát, ott jöttem rá arra, hogy a barátság nélküliség mérgezi a kapcsolatokat és az ismerkedést. Ezzel mi teljesen egyetértünk. Azóta szuper a kapcsolatuk mióta ők is rendszerkritikusak lettek és a barátom nem akar az a klasszikus maszkulin férfi lenni a barátnője meg nem az a törékeny nőci. A kapcsolatukból látom azt, hogy hülyeség az összes ilyen evolúcionista megközelítés, inkább azzal lehet megmagyarázni a nemi egyenlőtlenségeket, hogy a kedves kis szülők nem adják meg a gyereküknek az emancipálást, hanem azokra a szerepekre nevelik, amiknek nincs semmilyen létjogosultságuk. Nem rég elhunyt Vekerdy Tamás szerint a gyerekeket nem nevelni kell, hanem szeretni.

Továbbra is fenn áll a kérdésem. Hogyha a nemi egyenlőségre való törekvés szerintetek hülyesés. Mivel magyarázzátok azt, hogy Európa legboldogabb társadalmai Skandináviában található, ahol kultúrája van a nemek közti egyenlőségnek?

"Ezt nagyon rosszul látod és minden ilyen irreális, értelmetlen ömlengésednél leírjuk, hogy ez egyáltalán nem így van. Egy párkapcsolat nem barátság, semmi köze hozzá. Persze, közel engedjük egymást, élvezzük egymás társaságát de ez nagyon nagyon kevés egy kapcsolathoz. És nem a nemi szerepek miatt hanem mert egy kapcsolat sokkal több, sokkal komolyabb mint egy barátság."

Kicsit elmondásos vagy, mert azt írod, hogy több, mint egy barátság és ezzel egyet is értek, de attól még barátság kategória, hogyha a kapcsolat egészséges és nincs elvárásokkal, számon kérésekkel teletűzdelve.

"A barátoddal nem élsz együtt, nem közösen kell dolgoznotok kettőtök jövőjén, nem egy közös életet éltek. Persze, nem érdekel ha a barátom csóró, meghívom pár sörre. De a párommal ez nem így megy mert ha ő nem tudja a saját részét anyagilag beleadni akkor sehová nem tudunk haladni, nem tudunk együtt élni, nem tudunk családot alapítani, megélni sem tudunk csak az én fizetésemből."

Ha van egészséges szeretet köztetek, akkor fogtok haladni az életben, de ez nem csak az ilyen kapitalista álom követelést jelenti. Leginkább személyiségbe fogtok haladni. Szerintem nem egészséges, ha állandóan az a cél, hogy mikortól lesz eljegyzés, házasság, utána gyerek, ennél sokkalta nagyobb cél kell, ami barátom szerint az öncél. Az öncél nem azt jelenti, hogy csak a saját érdekedet nézed és önző vagy a másikkal, hanem azt jelenti, hogy csak azt csinálod, amit szeretsz csinálni. Ha a cél nem öncél akkor az elidegenedett cél.

Írta a másik válaszoló, hogy Skandináviában azért is boldogok az emberek, mert széles középosztály van. Tehát mondjuk annak a srácnak éppen nincs most elég pénze, az nem az ő hibája, mert attól, hogy nincs sok pénze valakinek, helyén lehet a személyisége, hanem a rendszerrel van probléma és szerintem ennek az országnak egy új rendszerváltás és ellenzékváltás kéne, mivel nincs kompetens ellenzékünk. Nevetséges, hogy nincs radikális baloldali pártunk és van radikális jobboldali amire egyáltalán nincs szükség, de baloldali változások annyira kellenének ide, mint egy falat kenyér. Nagy probléma, hogy a társadalom nem akar politizálni, hisz a politika a közös ügyünk, hogy merrefelé tartsunk, ez sokkal fontosabb, mint a kapitalista álmok hajkurászása.

"Vagy például a barátodnál tolerálod, hogy teljesen más elképzelése van az életről, más céljai vannak. A te életedre semmilyen hatással nincsen, hogy ő éppen 3 gyerekes családot szeretne vagy éppen 40 évesen még Ibizán bulizni. Egy párkapcsolatban ez megint csak nem így megy. Ha a párod nagy családot szeretne fiatalon, te meg 40 éves korod után is a bulinak szeretnél élni akkor az a kapcsolat soha nem fog működni."

Ez problémás igen, de ha más elképzelése van az életről, akkor a barátság se működik annyira jól, és emiatt csak haveri szinten vannak. Voltam már nem egyszer olyan társaságban, ahol mást gondoltak a világról, mint más nézeteik voltak és nem éreztem magam velük annyira jól, max haveri szintig jutottam el velük. Szerintem a párkapcsolatban is ugyanolyan fontos a hasonló élethez való felfogás, világnézet, mint a barátságban.

"Ezért teljesen más egy barátság és egy kapcsolat. Azok a dolgok és különbségek amik beleférnek egy barátságba nem fognak beleférni egy párkapcsolatba hiszen ott már minden amit tesztek, minden amit gondoltok hatással van a másikra és a közös életedre. Ezért nem lehet elvárások nélkül párkapcsolatban lenni, nem fog működni."

Fontosak az elvárások, addig a szintig, amíg nem igazságtalan elvárásokkal és elvárás listával keresed a megfelelő személyt. Érts meg nem más a kapcsolat és a barátság, mivel fentebb is ellentmondásba keveredtél.

"meg mintha a soraidbol az jonne le, bogy csak lazadhass, kerdojelezhess meg mindent... jo dolog az onallo gondolkodas, de miert iteled el azt, aki esetleg tud azonosulni a nemi szerepekkel, nem azert, mert "beleneveltek", hanem mert o igy erzi jol magat? nem a te vilagnezeted az egyetlen es helyes ut. felolem aki akar, eljen ugy, de nekem jol esik, ha nokent kezel egy ferfi. nem tehet arrol senki, hogy neked ez frusztraciot okozott. az en parom pl mindennel jobban elvezi hogy kenyeztethet, tenyeren hordozhat (apro gesztusokat is ertem ezalatt). neked meg teher volt. hat akkor keress egy magadhoz valo lanyt, aki hozzad hasonloan gondolkodik."

Nem ítélem el, ha valaki helyesnek tartja azt, ha ő így érzi nekem oké, én csak azt írtam le, hogy problémásnak látom azt, ha valaki a neveltetést nem kérdőjelezi meg. Azt veszem észre, hogy sokan szidják ezt a világot, helyesen látják azt, hogy nagyon nagy embertelenségek és igazságtalanságok tapasztalhatók, de mégis nincs kritikus gondolkozása, neveltetéseket, tanult szokásokat ugyanúgy elsajátítja, ezek után ne csodálkozzon, ha a világ nem változik jobb irányba és fokozatosan újra termelődnek a problémák. Azzal semmi probléma nincs, hogy én nőként kezeljem a másikat, de engem akkor úgy kezeljen férfiként, ahogy vagyok és ne akarjon megváltoztatni, ne akarja, hogy olyan legyek, mint az egyik giccses hollywoodi filmben szereplő férfi.