Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire fontos a párkapcsolati tapasztalat?
Nem volt még szerencsém párkapcsolatot találni, nem így terveztem az életemet, lehetőségem lett volna, mert többször tetszettem a másiknak, de nem voltak az eseteim és nem akartam olyan kapcsolatot ahol nem tetszik a másik és hazugságból legyek vele együtt. Inkább maradtam egyedül, mert nem lett volna erkölcsös lépés kihasználni a másikat csak azért, hogy ne legyek egyedül és totál csőd legyen a kapcsolatunk.
A másik problémám az, hogy aspergeres vagyok és nehezen tudok kapcsolatokat létesíteni, emiatt próbálkozok leginkább interneten, de elszoktam járni a barátaimmal ide-oda és próbálom keresni a lehetőségeket.
Sokáig azt hittem, hogy az úgymond párkapcsolati tapasztalatlanság miatt le vagyok maradva, úgy éreztem, hogy emiatt egy csődtömeg vagyok, de egyik barátom miatt tudom, hogy nincs lemaradás. Szerintem a legnagyobb probléma a párkapcsolatokkal az, hogy nem barátiak, az egyik a másikat nem tartja barátjának csak párjának. Ez úgy gondolom azért probléma, mert amikor a legjobb barátommal megismerkedtem nem volt előtte más barátom és ebből a szempontból nem volt probléma a tapasztalanságom sima baráti szemszögből, csak elkezdtünk egyre mélyebben beszélgetni, egyre felszabadultabban, emiatt élvezzük egymás társaságát. Páromban ugyanezt keresem, mert oké, hogy nem volt kapcsolatom, de megtapasztaltam azt, hogy milyen az igazi barátság, úgy gondolom, hogy a jó kapcsolatok barátságon alapszanak és ilyenkor nem az válik fontossá, hogy kinek mennyi tapasztalata volt.
Ezek után természetesen fontosnak tartom a nemek közti egyenlőséget, mivel az egyenlőtlenség az olyan szerepeknek ágyaz meg, amit a társadalom helyesnek vél, mint pl. hogy a férfi legyen a főkenyérkereső, kezdeményező, racionális a nő legyen a passzív szerepvállaló, ő csinálja a házimunka többségét, legyen érzelmesebbik fél. Ezeket csak példának hoztam fel van ezen kívül több tucat szokás, amit én úgy gondolom, hogy a valódi boldog kapcsolatok útját állják. Mivel a legjobb barátomon azt látom, hogy nem kötődnek társadalmilag elvárt nemi szerepekhez, jó a kapcsolatuk és barátai is egymásnak. Az első komoly komoly kapcsolatuk ez mindketten szüzek voltak és a szexualitásban is elsők egymásnak 10 éve együtt vannak.
Hogyan látjátok a nagyobb tapasztalattól jobb lesz a másik vagy nem ez számít? A környezetetekben a párok barátai is egymásnak vagy inkább a nemi szerepek dominálnak? Mennyire látjátok problémának azt, hogy sok kapcsolatban nincs meg a barátság?
válasza: válasza:Ugyanígy gondolom kb ahogy te is leírtad. Barátként is kapcsolódnotok kell nem csak mint férfi és nő. Bár én ezt úgy szoktam mondani hogy mint emberre fel tudjatok nézni a másikra! Nem csak mint a párodra , hanem hogy olyan tulajdonságai vannak amiket te tisztelsz egy emberben, akár nő, akár férfi. Ha ez nincs meg szerintem nem igazán fog jól működni, tapasztalat ide vagy oda... Sőtt sokszor azoknak sem megy akiknek rengeteg partnerjük volt már ...
Nem attól függ, hanem hogy két megfelelő ember kerül e össze, és képesek e toleránsan viselkedni ha arra van szükség?
F36
válasza:Sajnos nagyon is fontos a tapasztalat ahhoz, hogy ne cseszd el a kapcsolatod. Már eleve ahhoz is nagyon fontos, hogy egyáltalán megfelelő partnert tudj találni. Van aki elsőre is hibák nélkül tud kapcsolatban élni, de ehhez nagyon magas érzelmi intelligencia kell amit a te aspergered lehetetlenné tesz.
Akinek nem volt még kapcsolata annál az szokott az első hiba lenni, hogy rettenetesen túlidealizálja. Nincs viszonyítási alapja, annyit tud róla amit romantikus filmekben lát és rengeteg olyan elképzelése és elvárása van amit egy valódi kapcsolatban egyszerűen nem lehet megvalósítani. Problémaként tekint rengeteg olyan dologra amik egyébként nem problémák, teljesen természetes dolgok de ő mégis nehezen érti meg mert nem tudja még, hogy ezekkel semmi baj nincs. Ha pedig valós probléma van akkor is kell a tapasztalat ahhoz, hogy ezt megfelelően tudja megoldani.
Akinek volt már pár kapcsolata az tudja, hogy ég és föld a különbség az első és a mostani között, ezerszer könnyebb és már nincsenek irreális elvárásai.
Ez a barátság dolog meg egyszerűen csak baromság. A párkapcsolat nem barátság. Vannak elemei amik hasonlóak mintha barátok lennétek, ezek kellenek is. De teljesen máshogy kell ápolni mint egy barátságot, máshogy kell hozzáállni, sokkal több energiát igényel és más jellegű problémák lehetnek amiket máshogy kell megoldani. Ezt megint csak az fogja tudni, akinek volt már párkapcsolata. Nem hasonlítható barátsághoz és ha a kapcsolatotok leginkább barátság az régen rossz. Teljesen más érzelmek kapcsolják össze a kettőt.
válasza:Kedves Kérdező!
Az én férjemnek én voltam az első nő minden szempontból az életében! (3 éve)
28 éves volt amikor megismerkedtünk!!!
Fel a fejjel :)
#5 De akkor mivel magyarázod azt, hogy a legjobb barátomnak a barátnője tényleg a barátja? Őket nem érdeklik az ilyen viselkedési minták, hogy hogyan kell a nőnek és a férfinak viselkednie hanem úgy élnek, ahogy nekik tetszik. Abból a személyes börtönből, amiben többen vannak már rég kiszabadultak. Mivel régebben ők is úgy álltak hozzá, hogy viselkedési minták szerint kell viselkedni nőként vagy férfiként, és érdekes módon sokkal rosszabb minőségű volt a kapcsolatuk, egyszer szakítottak is, de amikor a normalizáló útra léptek és barátai is lettek egymásnak sokkal jobb lett a kapcsolatuk. A probléma azzal van mikor külön válasszák a kettőt.
A másik semmit se tudsz az apsergerségről, ha azt állítod, hogy alacsony az érzelmi intelligenciám, ez egy nagy hülyeség legbelül elég érzékeny és empatikus ember vagyok, az igaz, hogy elsőre érzéketlennek tűnhetek, de ezért szeretnék egy lánnyal nem csak felszínesen ismerkedni, hanem szeretnék mélységekbe is belemenni még az elején is. Szeretném, ha nem ítélkezne felettem, ez egy borzalmas szokás. Ezért keresem a barátomat is, mivel úgy hiszem az ilyen tapasztalatlansági gondokat is meglehet azzal oldani, hogyha barátságosan állunk egymáshoz és nem úgy, mint egy állásinterjún, hogy kinek milyen tapasztalata van, hány évig tartott, hány emberrel volt, felfordul a gyomrom ettől, legkevésbé se érdekel az, hogy előttem, hány kapcsolata volt és meddig tartott, mivel a másik személye érdekel.
Mi értelme a légy önmagad mondásnak, amikor azt mondod, hogy másként kell viselkedni egy párkapcsolatban? Barátságban adhatja az ember önmagát, de párkapcsolatban már nem? Kinek kell egy ilyen párkapcsolat? Párkapcsolatra nem tekintek másként, mint egy jó barátságra együttéléssel és testisséggel fűszerezve, mert úgy vagyok vele, hogy akivel jól érzem magam és imádok vele beszélgetni, szeretek hozzábujni, akkor nem hinném, hogy a problémákkal kéne foglalkozni, hogy ez másabb, mintha a barátaimmal lennék, igaz nem lesz minden tökéletes nem a hollywoodi klisékből merítkezek, amúgy is én utálom a felszínes semmitmondó romkomokat. Barátaimmal sincs tökéletes kapcsolatom, de nem kell tökéletesnek lennie, nyílvánvalóan, hogyha majd lesz kapcsolatom az se lesz tökéletes, de nem akarom úgy érezni magam, mint egy kezdő tinédzser, mert oké, hogy nem volt kapcsolatom, de más voltam 13-14 évesen, mint aki most vagyok, ezért nem hiszek abba, hogy lemaradásnak kell tekinteni azt, hogy valakinek nem volt még szerencséje párt találni.
válasza:Kérdező egyáltalán nem sikerült megértened azt amit írtam.
Egyrészt az érzelmi intelligencia nem azt jelenti, hogy valaki érzelmes. Azt jelenti, hogy tudod a saját érzelmeidet értelmezni, tudod, hogy pontosan mit és miért érzel és ezt megfelelően ki is tudod fejezni. De ez még a kisebbik része mert ennél sokkal fontosabb, hogy ezt más emberek érzéseivel is meg tudd tenni, tudd őket értelmezni. És ez az amit sajnos az asperger nagyon megnehezít, máshogyan értelmezel dolgokat és érzelmeket.
A másik pedig, a barátság nem arról szól, hogy nincsenek nemi szerepek. Egy kapcsolatban ez semmit nem jelent és nagyon kevés az, hogy a férfi is főz és mosogat. Ettől egy kapcsolat sem lesz jó vagy működőképes, ennél ezerszer több kell ami igen is tapasztalat és tanulási folyamat kérdése hogy csinálni tudd. Nem úgy működik, hogy megismerkedtek, összejöttök és működik. Magától nem fog működni, nem lesz az elég mint egy barátságban, hogy összefuttok és elvagytok. Nem kell mésnak mutatni magad de meg kell tanulni, hogy mik azok a plussz dolgok amiket bele kell tenni a kapcsolatba azért, hogy működjön és mik azok a plussz tulajdonságok amiket ki kell alakítanod, fejlesztened kell vagy éppen mik azok amiket el kell hagynod. Mert rengeteg olyan tulajdonság van amit csak akkor fogsz felfedezni ha párkapcsolatban élsz.
Az a bajom a válaszoddal, hogy kényszerekről írsz, minthogy megkell tanulni, jobbá kell vállni. Szerintem nincs olyan, hogy jobb személyiség kapcsolatok nélkül is tudunk változni, az ember alapból sokat változik pláne akkor, ha olyan társaság veszi körül amiben szeret lenni. Miért kell ilyen kényszeresre venni ezt az egészet amikor nem az a lényege az egésznek, hogy hogyis momdjam rezonáljunk egymással, tehát amikor beszélgetek vele akkor felszabadultnak érezzük magunkat? Itt jön képbe az őszinteség és az önkritika alkalmazása. Mivel azt vettem észre, hogy sokan nem mernek őszinték lenni és ez abból következik, hogy nincs önkritikájuk és személyiség típusba helyezik magukat, ami alapból egy hazugság, mivel nincs fix személyiség. Inkább belemennek az ilyen pozitivista, tréneres irányzatban, amit én nagyon utálok, mert nem őszinte, ilyenekből születnek meg az olyan elidegenült kapcsolatok, ahol megfelelési kényszerek vannak és folytonos elvárások a másikkal szemben, elég szomorú, hogyha ez a követendő példa és nem a barátság. Ezek nehezítik meg a kapcsolatokat és ezért satnyult el a szeretet.
Nem tudom miért kéne külön szabály a barátságra és a párkapcsolatokra mikor emberi kapcsolat mindkettő és miért kéne másként viselkedni ez egyikbe, mint a másikba? Most akkor elkéne dönteni azt, hogy az ember adja e önmagát vagy se? Mert én önmagam szeretnék maradni a barátaimmal és majd a párommal is, nem kívánok másként viselkedni, mert az olyan, mintha maszkot kéne felhúznom. Amikor azt hallom, hogy légy jobb valamibe akkor két dologra tudok gondolni az egyik, hogy nem kell jobbnak lenni mivel szeretetteljes légkörben az ember alapból folyton változik, a másik ami eszembe jut, az a látszódj jobbnak, ne legyél az aki vagy, tettesd jobbnak magad. Inkább az első pontot tartom reálisnak.
Tisztába vagyok, hogy semmi nem lesz tökéletes én se vagyok az vannak hibáim, de kinek nincsenek most őszintén. Fontos az, hogy felmerjük önmagunkat vállalni és az elidegenült belső börtöneinkből kiszabadulni. Sokáig abban a börtönben voltam és az önbizalmam is a béka feneke alatt volt, hosszú idő volt mire kitörtem belőle mondjuk ehez kellett segítség is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!