Ez nektek hogy esne, ti mit gondolnátok?

3 éve vagyunk együtt, az utóbbi időben a párom elég nehéz időszakon ment keresztül. Őt a nagymamája nevelte fel, aki pár hónapja elhunyt. Rákos volt, és az utolsó hónapokban már itt lakott nálunk, mert nem bírta magát ellátni, és ápolásra szorult. Látni a leépülését, majd az elvesztése a páromat nagyon megviselte. Merevedési gondjai voltak, nem nagyon akart beszélgetni, és sokszor külön vonult, azt mondta a stressz és a gyász miatt van. Nem volt könnyű időszak, de próbáltam megérteni a helyzetét. Tegnap mondta, hogy találkozik egyik lány ismerősével az egyetemről. Ismerem a lányt, régen jó barátok voltak. Beültek valahova meginni valamit, de egész délután odavolt, este 6-kor jött haza. Bevallom, kicsit rosszul esett, hogy nekem mindig azt mondja magányra vágyik, nem akar beszélgetni, más lánnyal meg órákig elvan. És mikor hazajött, teljesen fel volt dobódva, mosolygott, megölelt és ő kezdeményezett szexet, ami az elmúlt hónapokban ritka volt. Nem tudom mi történt azon a találkán, hogy hirtelen jó kedve lett, de én annyira nem tudtam örülni neki. Én voltam ott vele a nehéz időszakban, virrasztottam a nagymamájával ha kellett, mindent elnéztem neki, ha ideges volt a semmiért azt is, egyszer még kezet is emelt rám, de nem ütött meg, azt is, ha elment órákra egyedül, azt is, mikor nem állt föl neki hónapokig, azt is, mondván nehéz időszakon megy keresztül, pedig elég megalázó volt számomra és rengeteget sírtam miatta én is. És ha én akartam beszélgetni, elzárkózott, hogy ő nem akar róla beszélni. Mással viszont mégis tud beszélgetni. Nem akarok hisztis és önző lenni, neki se volt könnyű, de úgy érzem már így is elég sok mindent néztem el neki. Jogosan esik ez rosszul? Ti mit gondolnátok?

L/25