Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért akad fenn mindenki azon, hogy egy két gyerekes (egyedülálló), negyvenes apukát szeretek?
Még ő maga is meg szokta jegyezni, mások pláne, de én ezt akkor sem értem. Nekem is vannak gyerekeim. Tán a szülők nem szeretetnek többé, vagy mi van?? Meg azok talán nem szoktak kefélni?? Mondjuk arra már nem mondanak semmit, sőt, az neki dicsőség, de kapcsolat...
Úgy értem tudom, hogy így sokkal nehezebb, de a szerelem arról kellene szóljon, hogy együtt, egymásért, egymással mindent megoldunk. Vagy az talán neki, nekünk már nem jár??
De amúgy tök komolyan. Valakiről kiderült, hogy a közös ismerősünk. Megemlíteném őt neki, aki amúgy pár lépéssel mögötte személyesen is jelen volt, ő pedig annyit nyögött nekem oda nyeglén-bután, értetlen és enyhén szörnyülködő tekintettel, hogy neki gyerekei vannak. Bólintottam. Kimondtam a nevüket és korukat. Még mindig ugyanúgy nézett rám, és a biztonság kedvéért azért elismételte, mintha nem annak lett volna vehető a válaszom, hogy tisztában vagyok vele.
Velem van a baj? Mintha csak azt mondta volna, hogy házas, olyan képpel nézett rám - de nem az. Miért kellene ettől rossznak éreznem magam?? És főleg lemondanom róla?
Valaki magyarázza el könyörgöm, mert én ezt képtelen vagyok belátni.
válasza:Bírom, amikor azért szakítanak az emberek, mert mi lesz 10 év múlva.
Az a helyzet, hogy minden ember csak átmenetileg kapcsolódik a másik emberhez. A holtomiglan holtodiglan inkább börtön, mint valami szép mese.
Ha veled egykorú gyerektelennel lennél együtt, lehet hogy csak 3-4 évig vagy addig se lennétek együtt, de legalább megélnétek a szerelmet, amit kaptatok. Ahelyett hogy örülnétek annak, ami a legtöbb embernek egész életében 2 hétre sem adódik meg, itt vacilláltok azon, mi lesz 10 év múlva? Nem mindegy? Lehet, hogy mind a ketten a föld alatt lesztek, de legalább addig mertetek élni. Ha mertetek.
Ha nem is motoros kandúrok, de akad aki udvaroljon. Az más tészta, hogy többnyire nem komolyra, és nem is érdekelnek. Mit volt mit tennem, miután kihátrált, rá fél évre megpróbáltam mással. A kalandokat igen,a kapcsolatot nem mondanám, hogy bánom, próbáltam megélni azt is, de hogy boldog voltam-e? Voltak jó pillanatok (miért is csináltam volna, ha nem), de teljes szívemmel soha, ha azalatt tagadtam is, de végig hiányzott. Nem akarom a szájába adni, de ő is mondott ilyesmit, csak akkor nem értem mi értelme is volt... Hogy biztosabban tudjam,tudjuk? Én ezt előre is megmondhattam volna...
Mert puhatolózott boldog vagyok-e, s szemöldökráncolva vette tudomásul, hogy nem igazán. Azután is puhatolózott szeretem-e még, de tudtam, hogy túl makacs visszakozni, így mit is mondhattam volna.
De ha volna még egy ilyen esélyem, bár ez is nehezen adódott, biztosan a képébe vágnám ezúttal, amit gondolok. Bárcsak hitt volna bennünk! Talán pont azért, mert ezt így látom,pont azért, amiért nem értem. Én sosem láttam akadályokat. Csak őt. Csak őt láttam. És ha ez jár vele, akkor így akarom. Az általános véleménnyel szemben is, keserítsen bár el, vagy bosszantson fel, hagyjon értetlenül. Mert igen, ebbe pont a lényeg nincs belekalkulálva,hogy szeretem.
:(
válasza: válasza:Te csaj, nem nagy bringás a pasas véletlenségből?? Csak mert nagyon asszociálok valakire. Ha egyre gondolunk, akkor ő hozza ezt fel kifogásképpen, biztosan átragasztja az ismikre is! Sajnálom, ha kiábrándítalak!
Az utolsó komiba viszont bele kell kössek. Ez nem pontos így. Ha ő az, és az a kalandja vagy, akire gondolok, a benyomásom az, hogy szeret téged! Azt viszont jól látod, hogy a pokol hamarabb befagy anyukám, minthogy vissza somfordáljon, mert ennyire szánt téged, ha félelemből, abból, de már elhatározta magát. Sorry.
És amit szerintem kommunikál ezzel, mert tőle gyökerezik amit kérdezel, hogy van veszteni valója, és a túloldalon te igen üres serpenyő vagy, hogy kockáztatna. Imponált neki, hogy beleültél, és egy szép emléknek akart begyűjteni, ahogy mondták, nem harmincasokkal meccselni, örült a mázlijának, majd tovább állt.
Baromi ideges a feje amúgy, ha szóba jössz. Csak a szemén látszik és a felemelt hangján. Szal ha kedves volt veled, mázlid volt. Felbassza, ha belegondol, hogy megtarthatott volna, de közben mégsem akar.
S ha nem lenne makacs, kemény fejű, a gyermekei anyjával lenne még mindig.. Jobb, ha tisztában vagy vele. Ha hozzá nem megy vissza, hozzád pláne nem fog.
Ezek persze az én benyomásaim. Remélem nem bántalak meg vele?
válasza:
válasza:Azért akadnak fenn, mert azt gondolják, az életkor a legfontosabb párkapcsolati elem. Nem az.
Amikor én összejöttem az én huszonévesemmel, neki nem volt gyereke, nekem kettő, azóta négy.
De nem tartott örökké, pedig kettőnk miatt tarthatott volna, csak nála a család nem bírta elviselni, hogy boldog.
Az én családomban ha nem is akartak szétszedni, voltak megjegyzések. A szokásosak (gondolom). A hamvas alfelem kell neki - mondta pl. a (mostoha) mamám, pedig tatával köztük is van 9 év, jó, tudom, az a miénk fele. Sőt, 2-2 gyerekkel léptek a kapcsolatba majd házasságba ők is.
Apámmal keveset beszélek, de mondható, egyedül ő volt lelkes. Őszinte módon értem. Mert anya is az volt, de ő azt nézte hogyan használatjuk ki, amolyan ős nő módján - engem ez nem érdekel, és haragszom is rá ezért. Apa kikérte magának, hogy a pasi idős, hisz 4 év van köztük, és ő nem idős 😀😀😀 Na bumm, megkaptam 😀😀 De nem az volt csak a lényeg, hogy ő, pusztán elméletben miért ne hajkurászhatna lánya korú pipiket, hanem, hogy végre egy érett férfiról hall, aki végre biztosan megbecsül engem. Jó-jó, anyám is mondta, bánjak jól vele, kincs az ilyen férfi, bár ő az előnyeit nézte inkább, hisz rondának találja, és bosszantja a szövegelése 😅
Hát hadd legyek malac, 5/10-es férfi, szal nem igazán szép (a klasszikus értelemben), de az ő arca számomra a legszebb a világon, mikor elhomályosítja a tekintetét, eltorzítja vonásait a vágy... Nem tudom hogyan lehetséges ez, de én így találom. Na mindegy.
HM.. Mondjuk az exem belepofázott, ez igencsak rossz pont volt. Mentségemre szóljon, hogy jóban maradtunk, azért beszéltem neki róla, nem tudtam mennyire kifordul emiatt magából. Azóta én is jobban kezelem őt, és őt is kevésbé érdekli a magánéletem, mert végre ő is tovább lépett. Hát igen, a gyerek sajnos kéz a kézben jár az idegesítő exszel😬
Biztos ez is a listán volt :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!