Miért nem jön sehova a haverom? Miért hiszi, h csak azért hívjuk, h ne üljön otthon?

annyi, h ő nem akar csak azért jönni, mert kell 1 ember...és nem a csapat tagja, mert ő nem ismeri a haverjaimat, csak engem meg 1 másik srácot...szó szerint rajtam kívül nincs egy barátja se...esetleg ismerőse, haverja 1-2.

Nem csúnya, csak annak hiszi magát, pedig már kezdett ki vele csaj, szal nem értem, h miért érzi magát sokkal szerencsétlenebbnek a többi embernél...szó szerint a legtöbb embert maga elé helyezi.Én hívom össze-vissza, ő meg azt hiszi, h csak szánalomból hívom...most volt vmi strandon, megtetszett neki, kitaláltam, h menjünk, mert végre egy hely, ahova ő is akarna menni...nem az a jótétlélek önfeláldozó jólfésült kisrác vok, nem kell erre gondolni, csak a barátaimért sokra vok képes.Legalább haladás, h van vmi ambíciója...de amúgy nulla...nem, mert túl meleg van, túl hideg van, lehet esni fog az eső, túl késő van...szal mindig van vmi kifogás, h otthon ülhessen...komolyan mondon, h 1x el letörlöm a pagefile-t a gépéről és eldugom az xp cd-t.Hátha akk majd kidugja az orrát a házból.

Rohadt technológia...nekem is van gépem, szoktam is előtte ülni...de csak ha éppen nem lófrálok a haverokkal...nincs az a pc, amire én az össze-vissza mászkálást lecserélném.Nincs kedve messzire utazni, mert túl messze van és mi lesz velünk...kondizni hívtam, mert nem árt neki, meg nekem sincs sok kedvem egyedül menni...alig tudtam rászedni CSAK arra, h belegondoljon egyáltalán...azzal érvelt, h oda csak kigyurt állatok járnak, ő nem az, és kiröhögik...de pedig ott is ugyan olyan emberek vannak...és senki nem röhög ki senkit...de neki ez meg az azt mondta...aki ezt mondta, az egy kövér srác amúgy, aki mindenkit lenéz és magából indul ki...egy szemét alak, tudom, ismerem...és az ilyenekre hallgat, mert könnyebb az önsajnálatba és a pc-be menekülni a kihívások elől...én el sem tudnám képzelni az életemet minimális nehézségek nélkü...a szülei őt nem hagyták önállósulni, mindent a szájába rágtak...nem elkényeztették, csak megóvták mindentől és most nincs hozzászokva a nehézségekhez...1x mentünmk vhova és lekéstük a vonatot...magába roskadt és haza akart menni, mert hogy úgysem érünk oda...de menjünk busszal, mondom...alig tudtam rászedni, h busszal menjünk, mert nem hitte el, h járnak a buszok, mert ő úgy hallotta, h oda vasárnap nincs busz...szal csak ennyi....még várom a segítségeket...köszi

Először is kösz a segítségért...sok használhatót találtam...sőt...rengeteget ki fogok próbálni.

Másodszor kösz a bókokért :)...csak el ne szálljak :D

Nem tartom magam vmi nagy mittomén'minek, csak ha látom, h ha valaki...főleg ha a haverom tényleg nem tesz semmit annak érdekében, h vmit elérjen, az elszomorít és egyben dühít is.Én 4-5 évvel ezelőttig egy kis senki voltam...ez nem dicsekvés, inkább egészséges büszkeség...ma pedig teljes ellentéte a régi mivoltamnak...és szeretném megértetni az összes ilyen emberrel, h elég ha az ember tényleg komolyan veszi azt, amit el akar érni és nem adja fel az első bukásnál...ez nagyon sablonszöveg, de így érzem...

És még1x kösz a bókokat :D meg az ötleteket...azért, ha vmi még eszetekbe jutna, szívesen várom.