Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is érez kapuzarasi pánikot attól, hogy a korosztalyabol lassan mindenki meghazasodik es csaladot alapít, úgy, hogy ő ezekre amúgy nem is vágyik?
Mitől lehet ez?
Kevesebbnek érzem magamat, pedig sokat elertem az életben, de valahol mégis elbizonytalanit, hogy engem senki nem szeretett, hogy nem kellettem.
Valószínűleg nem nézel elég mélyen bele ezekbe a kapcsolatokba. Engem csak megerősít az, hogy látom ezeket a kirakat életeket amik belülről rohadnak. A sok félelemből vagy követelőzésből kötött házasságot, a sok felelőtlenül a semmire vállalt gyereket, az idegroncs szülőket, a kívül minden happy és jön a lagzi de amúgy 2 hónapja minden nap ordítunk egymással kapcsolatokat.
Én mindig azt nézem, hogy VALÓJÁBAN milyen az életük. Nem tudok arra felnézni, hogy aláírtak egy papírt vagy felelőtlenül egy 1 éves kapcsolatba becsúszott nekik a gyerek.
Félreértés ne essék komoly, boldog kapcsolatban élek jó pár éve de egyszerűen nem érzem szükségét, hogy ezt bizonygassam házassággal vagy gyerekkel. Az elveinkkel nem igazán egyezik. És sajnos tényleg azt látjuk, hogy bár nagyon jól néz ki, hogy 30 évesen jön nekik a második baba meg megyünk sorra a lagzikra, de mindannyian boldogtalanok. Ez az egész csak bebiztosítás és külső megerősítés keresése. Természetesen van kivétel akiknek tényleg boldog, erős kapcsolatuk van és felelősségteljesen jön a gyerek is egy szerető családba. De kevés ilyen van sajnos. Hiába közeli barátaink de az a véleményünk, hogy szinte mindannyian rossz döntést hoztak mert baromi boldogtalanok és már csak ezek a látszat dolgok tartják össze az amúgy nem túl rózsás kapcsolataikat. Az volt nekik a minden, hogy legyen közös ház meg esküvő meg gyerek de közben elfelejtették magát a kapcsolatot ápolni és egy párként viselkedni. Így elmúlt a nagy részüknél kb minden érzelem, inkább csak anya meg apa már és nem egy pár. Szóval ha kicsit mélyebben belelátsz ezekbe a kapcsolatokba akkor nem érzel így.
Igen, én ezt érzem.
A korosztályomban már szinte mindenki házas, jön a gyerek... nekem meg barátom sincs.
Nem kellek senkinek, nem akar tőlem gyereket senki.
Egyik barátom is így van ezzel, hogy ő nem kell senkinek, pedig csak 24 éves és ráadásul még jól is néz ki. Tessék keresni a megfelelő partnert és megközelíthetőnek lenni, akkor biztos lesz jelentkező bőven.
Már itt is biztos záporoznak a levelek. :)
Nem zaporozik semmi, senki nem írt, ha erre céloztál.
Én egyébként arra a paradoxonra próbálok ramutatni, hogy engem tesz boldoggá a pár, a házasság meg a gyerek gondolata. Én nem látom magamat ezekben, mégis valami külső kényszert érzek, hogy ezen pörögjek.
*Nem tesz boldoggá
Kimaradt a nem
Gondolom ez egy ösztönös dolog az embereknél. Legbelül mindenki örül neki ha szeretni valaki, mert az többet ér mint mondjuk egy drága kocsi amiért 5 évet dolgoztál. Arról nem is beszélve, hogy ha vannak gyerekeid akkor velük nyomot hagysz a világban, és elvégre ez az alapvető célja az életnek.
Amikor az ember látja ezt az ismerőseinél akkor kezd átlátni a sövény túloldalára, hogy az ottani út egy jobb helyre vezet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!