Mi lenne az első gondolatotok, mikor megtudnátok hogy életetek első, nagy szerelme megházasodik?

nézz utána a válási arányoknak és rá fogsz jönni, a remény akkor sem hal meg, ha megházasodik.. nem mondom, hogy nem nagy lépés a házasság, mert az, de ugyanugy végződhet katasztrofálisan, mint egy párkapcsolat..100 házasságra 60 válás jut, sőt. volt olyan év, hogy 64 meg 67 jutott. és a 100 házasságban benne vannak az ujraházasodottak is, igy még rosszabb az arány, sokan abbol a 100p párbol már nem elsőre állnak oltárnál. szoval ha nagyon akarod és nem hal ki a remény meg az érzés és teszel érte,akár lehetsz egyszer még te is a második házastársa :)

a pénz hajtása,a mindennapi gondok, a munkahelyi stressz, a gyerekvállalás elég gyorsan kiölik a romantikát és a szépséget egy házasságbol. az eleje szép a házasságnak, mint minden kapcsolatnak, de ez is mulando. pár év és nem biztos, hogy fenékig tejfel lesz az életük. lehet, neked egyedül jobb, mint nekik párban. pláne ha már van gyerek, jön a társas magány, a szürke mindennapok, a másik megunása. együtt lakva és gyereknevelés mellett elég gyorsan eljön ez az időszak..

sosem érdekelt

ha ő lett volna az igazi akkor velem van de mivel nem ő volt az így mással van

A kérdés az jó és elgondolkodtató is, biztos, hogy vagyunk így egy páran.

A 2-essel értek egyet + még azt is hozzágondolom, hogy nálam biztos nem szerette jobban egy nős sem, s nem is biztos, hogy érezni fogja majd a következőknél ezt ...

Az első nagy, de plátói szerelmem alapból házas volt. (Nem színész vagy énekes, de annál csak egy fokkal komolyabb.) Az első nagy, "kézzel fogható" szerelmem is alapból házas volt.

Most már én is házas vagyok.

Nem hogy nem reménykedek, de nem is érdekel.