Miért várja el rengeteg nő ebben az országban hogy legyen autóm, amikor borzasztó sokba kerül egy autó, a benzin, a bér meg keleti?

Nem várom el, de én meg akarok tanulni vezetni, csak időszűkében vagyok folyton, és mindig van fontosabb, amire jobban kell a pénz. Ahol lakom, nem létszükséglet az autó, elvagyok tömegközlekedéssel, persze több lehetőségem lenne autóval, de még nem volt akkora nyomás, hogy elsődleges prioritása legyen.

Ne engem kövezzetek meg érte, csak leírom, hogy nekünk apa mit tanított alapvetően: mi már rögtön megtanultunk vezetni, amilyen hamar csak lehetett (16 év 9 hónapnál kresztanfolyam, 17 éves kortól vezetés), kocsival jártunk gimi utolsó két osztályába is. Apa szemében nem férfi a férfi, ha nincs saját kocsija, mert az milyen már; ha meg jogsija sincs, az meg huuuu. Ennek ellenére én ezt nem vettem át, a barátom pár évvel fiatalabb is és csak idén csinálja a jogsit, az én kocsimmal járunk. Nem ettől ember az ember, benne is sok lehetőség van (okos, egyetemisták vagyunk mindketten, még előttünk a jövő). A tesóm viszont teljesen átvette ezt az itthoni mentalitást, alapból nem is randizott olyan srácokkal, akiknek nincs saját kocsijuk. És mindig találni ilyet. Nem mindegy, hogy ki honnan jön. Az viszont gáz, ha egy olyan családban, ahol csak max 1 kocsi van és a lányok nem is tudnak vezetni, a lány mennyire elvárja ezt a pasitól.

Azért mert ma már lúzerség!!!

Lehet anyagiasnak nevezni! Szerintem elég gáz a mai világban, hogy a nő vigye a kedves párja seggét, a bolttól a Balatonig mindenhova. Kicsit kevesebb cukros lé, pia, cigaretta, életcélok. Egy kétszázezres Suzukira szert tenni szerintem nem olyan óriási kihívás-egy felnőtt férfinak!