Hisztek abban, hogy valakit megszállhat az ördög, akit ki lehet és ki kell űzni?

#19-nek:

"Ennek nem az az oka, hogy akkoriban az orvostudomány meg úgy kb minden nemű tudomány abban a régióban a béka segge alatt volt és fogalmuk nem volt arról, hogy léteznek különböző pszichés betegségek, amiket ők "az ördög megszállásának" tituláltak?"

Nagyon jogos észrevétel, racionális gondolkodásra vall, ami valóban szükséges ezen a téren (is). Igaz, hogy a mai értelemben vett tudományok - beleértve az orvostudományt is -, elég fejletlenek voltak, ez azonban nem jelentette azt, hogy az emberek teljesen ostobák lettek volna. Ismert volt számukra a betegség fogalma, és meg tudták állapítani, amikor azért valami "nem stimmelt". De nem mindig (mint ahogy ma sem): valószínűleg nagyon sok közönséges betegségre rámondták, hogy az ördög szállt bele - főként a ismeret hiánya miatt, meg hát, az emberek akkor is keresték a szenzációt... Való igaz továbbá, hogy a vallásosság akkoriban sokkal jobban átszőtte a mindennapokat, mint a természettudomány, így gyakrabban adhattak természetfeletti magyarázatot olyanra, amire nem kellett volna. Azonban ha tekintünk egy akkoriban élő, alapvetően értelmes gondolkodású, tájékozott embert, aki a betegségek mellett a vallása helyesen értelmezett tanításával is tisztában volt, arról nem inokolt feltételeznünk, hogy nem tudta a két esetet megkülönböztetni. Függetlenül a félrediagnosztizálásoktól, mindkét fogalom (ti. a betegség, ill. a megszállottság), már azokban az időkben is elkülönült, melyben a tapasztalati tények is szerepet játszottak.

Irok pár példát. Az első egy gyógyítás:

"Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj ki középre!” Hozzájuk pedig így szólt: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?” De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze."

Látszik, hogy itt nincs szó ördögtől megszállottságról. Sem Jézus, sem az emberek nem tartották megszállottnak az embert.

Nézzünk példát ördögűzésre:

"Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki.”"

Itt nyilvánvaló, hogy Jézus szól valakihez, akit megkülönböztet attól a személytől, akit megszabadít („Némulj el, és menj ki belőle!”). Az is látszik, hogy nincs szó hagyományos betegségről, legfeljebb elmebajra lehetne gyanakodni, ami azonban nem magyarázza a rejtett tudás ismeretét ("Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje"). Jézus tudta, mivel áll szemben.

Ez is tanulságos, több okból is:

"A vándorló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: „Kényszerítlek titeket Jézusra, akit Pál hirdet.” Egy zsidó főpapnak, Szkéuasznak hét fia is így tett. De a gonosz lélek visszavágott: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettőt letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból."

Egyrészt itt sincs szó semmilyen betegségről, ill. nehezen magyarázható természetes okokkal, hogy a megszállott vajon mi alapján tett különbséget Jézus és Pál, ill. a jelenlévők úgymond méltósága között (- mintha tudta volna, hogy i) Jézus Isten fia, ii) Pál az Ő tanítványa, akinek igaz és mély hite van, viszont iii) az itt megjelentek csak gyengébb hitű követők). A másik itteni tanulság, hogy az ördögűzés nem mágia: nem arról van szó, hogy bárki elmormolja a varázsszavakat, és a gonosz lélek majd elszalad.

Egy másik eset, amikor a betegség és a megszállottság együtt járt:

"Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus erre így válaszolt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!” Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő így válaszolt: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)”"

Itt látszik, hogy megszállottságról volt szó (hiszen Jézus ismét egy személynek parancsol, valamint a tanítványainak adott magyarázatban nyíltan meg is mondja), de az is, hogy ennek következménye volt egy egyébként "normális" módon is előfordulható testi betegség (holdkórosság).

A két dolog megkülönböztetése sok más helyen is megjelenik:

"Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt."

A két jelenség megkülönböztetése tehát már régen is megvolt. Manapság, amikor az orvostudomány már lényegesen fejlettebb, is vannak olyan - ritkán előforduló - jelenségek, melyekre nem adható természetes magyarázat, és egyéb jellemzők miatt indokolt az okot szellemi erők behatásában keresni.

A keresztény vallás nem áll szemben a természettudományokkal, csak azok számára, akik nem ismerik jól a vallást, vagy ugyan hívők, de kevésbé jártasak a természettudományokban. A kulcs abban van, hogy mindkettő saját fennhatósági területtel rendelkezik. Előbbi a természetfelettiről, utóbbi pedig a teremtett világ törvényszerűségeiről nyilatkozik. Ebből következően általában nincsenek egymással konfliktusban. A két oldalnak létezik ugyan határfelülete (a világ kezdete, vége, csodák, ördögi megszállottság, stb.), melynek megértése már sokkal nagyobb szellemi erőfeszítéseket igényel, de itt sem áll fenn kibékíthetetlen ellentmodás, igaz ugyan, hogy az összeegyeztethetőség a filozófia eszközei nélkül itt már nem nagyon megy.

#20-nak:

Nem vagyok szakember, de elég sokat foglalkoztam a témával. Az orvoslás tudományában én is laikus vagyok, az általános tájékozottságomon felül nem gondolnám, hogy vannak bővebb ismereteim.

Az Édesanyja akkori egészségi állapotát nem ismerem, de a leírtakból így távolról még mindhárom lehetőség elképzelhető: i) betegség (idős kori szellemi hanyatlás mellett az emberek képesek olyanokat tenni, ami épelméjű embernek nehezen felfogható - sajnos tudom: Nagymamám demenciában szenved -, s elfogadható magyarázatot sem tudnak rá adni, esetleg nem is emlékeznek), ii) gonosz lelkek befolyása, iii) a kettő együtt.

Ezzel együtt valószínűleg indokolt volt, hogy ördögűzőt hívott. A leírtakból (különösen abból, hogy a szentelményre Édesanyja pozitívan reagált) valószínűsíthető a gonosz lélek befolyása. (Az ördögűzés maga is sokat segít a biztos diagnózis felállításában: az illető milyen reakciókat mutat a szertartás során, mutat-e javulást a szertartások után, stb.)

Egy-két fontosabb dolog:

Itt sem szabad elfeledni, hogy az orvostudomány és a szabadítás nem alternatívák, hanem sokkal inkább egymás kiegészítői. Előfordul, hogy a szellemi behatás (főleg, ha huzamosabb és intenzív) testi betegségeket okoz, amiket az orvoslás szokásos módjain kezelni kell - akár az ördögűzések folytatása alatt, akár azok végeztével rehabilitációként. (Azt hiszem, Olaszországban talán javasolja vagy elő is írja az Egyház, hogy hivatásos psziciáternek kell dolgoznia az ördögűzővel.)

Az orvos is félrekezelhet egy beteget, így a terápia hatástalanságából nem következik mindjárt a természetfeletti befolyás. Személyesen ismerek egy igen erős depresszióban szenvedett illetőt, akin a gyógyszeres kezelés semmi javulást nem ért el. Másik gyógyszerre átállva a panaszai megszűntek, teljes és sikeres életet tudott élni.

A közvetlen démoni befolyásnak is több fokozata van: legtöbbször szellemi késztetések, zaklatások, sugallatok szintjén megáll a dolog. Az erősebb elnyomások vagy behatolások sem tartoznak még a megszállottság körébe. A teljes megszállottság szerencsére tényleg nagyon ritkán előforduló jelenség.

Nagyon óvatosan kell bánnunk a megítéléssel: csak akkor szabad exorcizmushoz fordulni, ha arra nagyon alapos okunk van. A katekizmus így fogalmaz: "Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus űzött ördögöket, [7] és az Egyház tőle kapta a hatalmat és a megbízást az ördögűzésre. [8] Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett "nagy ördögűzést" (exorcismus) csak püspöki engedéllyel rendelkező pap végezhet. Okosan kell eljárni, és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. [9] Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsősorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétéről, és nem betegségről van szó."

Sok más eszközzel azonban mi is gyakran élhetünk, és hatékonyan küzdhetünk a gonosz lelkek minden befolyása ellen: szentgyónás, szentáldozás, szentségimádás, papi áldások, szabadító imák.

Nem kell mentegetőznie semmiért: anyukájával kapcsolatban mind orvossal, mind pedig pappal konzultált, és mindkét oldalról segítséget hívott. Szeretettel és a lehető legbölcsebben járt el, Édesanyja nagyon hálás lesz ezért önnek! Minden jót kívánok, lányának pedig a mielőbbi és teljes gyógylást!