Léteznek szellemek?

Szerintem nem.

Ha léteznének, az élőkben is lennének.

Ha lennének, nem lenne ennyi szellemtelen ember, aki lusta elolvasni az ugyanilyen kérdésekre adott válaszokat, inkább megkérdi ő is.

Szellemtelenségre vall az is, ha valaki csupán a pontjai számának növelése érdekében tesz fel százharmadjaára ugyanazt a kérdést.

Az okkult tudományok képviselői szerint így néz ki a helyzet:

Születésünkkor a lélek testünkbe költözik, hogy teljesítse feladatát, azt a megtapasztalást, ami számára a fejlődést jelenti. Ekkor még csak a lélek és a test alkot minket, majd az évek során folyamatosan kialakul a tudatunk, így alkotva meg az egységes hármast, ami nélkül nem lenne teljes egy emberi lét. A lélek halálunkkor elhagyja a testet, de lelkünkkel még ott van együtt tudatunk, újfent egy kettőst alkotva. Ez az, amit mi szellemeknek hívunk, és valójában ők a szellemek, azok az elhunyt emberek, akiknek lelkeik itt maradtak velünk a Földön.

A fizikai síkon kívül még további síkok találhatóak. A szellemek egy másik közvetlenül “mellettünk” lévő síkra kerülnek, ahol nem létezik idő, ami számukra így megszűnik. Még léteznek a maguk fizikai valóságában, de már test nélkül, lélekkel, tudattal, szellem alakban. A helyük nem itt lenne, hanem vissza kellene térniük abba a forrásba, ahol megszülettek, ahonnan majd újra leszülethetnek közénk testet öltve, folytatva fejlődésüket.

De ahogy mondtam is, még tudattal rendelkeznek. Ez a tudat, ami életük során kialakult bennük, hordozhat sok mindent magában. Az érzelmek amik bennük voltak, jelentősen felerősödnek. Az, hogy nem képesek az “Isteni hívószóra” átkelni, az mind a tudatukból ered. Van amelyikük nem is akar, van a melyikük fél. Az akaratos emberek szellemként még akaratosabbak, akik féltek életükben, azok most még jobban félnek, de a gonoszok, most még gonoszabbakká váltak. Azok viszont, akik életükben szerettek, most ugyanúgy szeretetteljesek maradnak, sőt ezen érzet is fokozódik bennük.