Tényleg egy tündért láttam?

Valószínűleg nem fogjátok elhinni a következő beszámolót, de tényleg megtörtént és kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Megpróbálom minél részletesebben leírni, hogy az ember beletudja magát minél jobban gondolni, képzelni az én helyzetembe. Kicsit talán így regényesnek fog hatni, de ne kételkedjen senki, nem találtam ki.

Szóval a lényeg, hogy nyaralni mentünk a családdal Írországba egy hétre. Több helyre is elmentünk természetesen, voltunk Antrim megyében és Fermanaghban is. Jól éreztük magunkat, rendezvényeket néztünk meg, kóstoltuk az ír whiskeyt és sört, kelta kereszteket és templomokat, kastélyparkokat tekintettünk meg - szóval tipikus nyári családi kirándulás volt.

A negyedik napon lazultunk egy kicsit, mert az első három napra sok mindent besűrítettünk és Ardpatrick-ben tartózkodtunk, ami egy kis falucska. A környéken vannak dombok és romok is, én pedig gondoltam sétálok egyet arrafelé. A szüleim a szállásukon maradtak ebédelni, de én nem voltam éhes. Tisztán emlékszem, hogy dél volt még harangoztak is.

Tűzött a nap, nagyon jó idő volt. Egy húsz perces séta után kidőltem a dombon a fűbe, hogy nézzem az elkúszó felhőket és közben a természet hangját füleltem. Teljesen ellazultam és örültem, hogy most nem zavar semmilyen zaj, mert a sok turista mindig a fülembe kiabált. A környéken akkor meg nem tartózkodott senki.

Egyszer csak egy furcsa érzés kerített a hatalmába. Ezt meg sem tudom fogalmazni, hogy micsoda, de nem kellemetlen volt. Inkább olyan, mint amikor valaki nagyon kíváncsi lesz valamire. Ekkor meghallottam egy hangot, ami a csengőre hasonlított de mégsem az volt. Ezt sem tudom jobban leírni. Felültem és körbenéztem. Semmit nem láttam, de a furcsa érzés még mindig a hatalmába kerített. Ekkor felálltam és forogtam egyet, de akkor sem láttam senkit. Volt egy kisebb kőrakás a közelben és úgy éreztem oda kell mennem, na majd oda leülök. Odasétáltam és a fűben motoszkálást hallottam. Azt hittem valami gyík vagy kisebb állat lesz az. És most jön a hihetetlen rész:

egy apró lányt láttam a kövek közül előjönni!!!! Megdörzsöltem a szememet, hogy rosszul látok-e, de nem. Az a valami vagy valaki ott volt! Olyan 30 centi magas lehetett, szoros fehér ruha volt rajta és a derekán egy öv. A lábán nem tudom viselt-e valamit, azt nem láttam teljesen a növényzettől. Összezavarodtam, de a meglepőbb az volt, hogy rám mosolygott. Olyan gyönyörű szemei voltak hogy hihetetlen! Picit talán nagyobbnak véltem azt a csillogó kék szempárt a normálisnál, ha összehasonlítom egy emberi arc elrendezéséhez és arányaihoz.

Közelebb léptem hozzá és még akkor sem mozdult meg. Amikor határozottan közelítettem - mert hogy úgy 3-4 méterre volt tőlem nagyjából, akkor csinált egy mozdulatot a kezével, majd beszaladt a kövek közé. Pontosabban nem szaladt, hanem mintha "suhant" volna. De azt sem mondanám, hogy repült. Már csak azért is, mert így utólag én tündérnek hívom, de nem voltak szárnyai! Egyáltalán nem. Odasiettem és nézelődtem a kőtörmelékek között, de sehol nem láttam. Kétségbeesetten elkezdtem a fűben kotorászni és tapogatózni, de semmit nem találtam. Még akkor sem fogtam fel mit láttam csak hirtelen fáradtnak éreztem magam és alig tudtam mi történt. Tíz percen keresztül nézelődtem, kerestem a környező pár méteren, szólítottam is hogy hahó helló stb. de semmi! Az a kis alacsony tündér eltűnt!

Egy órán keresztül tartózkodtam még ott a helyszínen, nézelődtem, fürkésztem a szememmel, de már többet tényleg nem láttam a kis lényt. Kénytelen voltam hát ott hagyni a helyet, de folyamatosan vissza-vissza néztem.

Visszatértem a szüleim szállására és ők kint ültek és jégkrémet ettek. Megkérdezték. hogy merre jártam és történt-e valami, mert olyan fáradtnak tűnök és hófehér az arcom. Nem mondtam meg nekik mi történt, úgy sem hitték volna el. Bementem a szobámba és gondoltam pihenek, de nem ment ki a fejemből az esemény. Ekkor kopogott be anyu, hogy legközelebb azért szóljak ha ennyi időre eltűnök és a telefont ne merjem kikapcsolni.

Telefon! Eszembe nem jutott lefényképezni a tündért, annyira meglepődtem. Elő is vettem a telefont és láttam, hogy tényleg ki van kapcsolva, pedig én biztos, hogy nem kapcsoltam ki! Beakartam kapcsolni és csak harmadjára sikerült! Ez nagyon fura volt.

Amikor végre sikerült jött a megdöbbenés: négy és fél óra hosszát voltam elvileg távol, mert megláttam az időt a telómon! Ránéztem a fali órára is, de nem a mobil bolondult meg, egyezett az időpont. Holott ennyit biztos nem lehettem távol, mert ha nagyon lassú is vagyok fél óra-háromnegyed órányira van a hely, ahová elgyalogoltam, onnan még vissza. És ugye kb. egy órát várakoztam a tündér észlelése után. Akárhogy számolom egy órát sehogy sem tudok elszámolni. De nem is emlékszem ilyenre, hogy történt volna valami.

Minden esetre anya kiment én meg abban a pillanatban elaludtam.

Este felébredtem, de akkor sem mondtam semmit és azóta sem. Utána fél napig nagyon csöndes voltam, szülők kérdezték is, hogy nincs-e valami bajom.

Utána minden visszatért a régi kerékvágásba.

Végül hazajöttünk az utazásról.

Mi történt mi a véleményetek mit láttam????????