Vajon szellemet láttam?

Körülbelül kilenc-tíz éves lehettem, mikor az iskolában szellemet idéztünk, viszont ma már tudom, hogy nem kellett volna, ráadásul rosszul is csináltuk. A válaszait nem köszöntük meg, nem küldtük el, és nem szabadultunk meg a segédeszközöktől. Az utolsó előtti órában éppen az osztályteremben idéztünk, de csak páran, a barátnőimmel. Az idézést követően mind kimentünk a mosdóba, kivéve egy lányt, (akinek pár hónap elteltével öngyilkos lett az édesapja) aki hívő, és nap-mint nap agykontrollozik is. Mikor visszamentünk, komor tekintettel bámult maga elé. Megkérdeztem, hogy mi a baja, erre azt válaszolta, hogy valami megérintette hátulról a vállát. Nagyon féltünk. Az utolsó óra testnevelés volt, de csak amolyan "udvari" tesi, mert a tanárnak dolga volt. Az idéző csoport kettévált, külön beszélgettünk. Hirtelen sírva jött hozzám oda az egyik lány a másik csoportból, majd megfogta a karomat, és elhúzott a teraszig. Felvett egy hatalmas ágat, majd azt mondta, hogy amikor elsétált a terasz előtt lévő fa alatt, ez az ág pár centiméterrel mögé esett. Megnéztük az ágat, és teljesen olyan volt, mint amit láncfűrésszel hasítanak le a fáról, nem olyan, mint amit a szél vág le, ráadásul a szél egyáltalán nem is fújt. A tárgyaink egész nap eltünedeztek, és mindig a mosdóban, ott találtuk meg őket, ahol először idéztünk. Félve mentünk haza. Otthon a körülöttem lévő tárgyak recsegésén kívül nem történt semmi, egészen pár hónappal az eset utánig. Tisztán emlékszem, hogy becsuktam a hűtőajtót, de mire visszamentem a konyhába, tárva-nyitva találtam. Ugyanez többször is megtörtént már a spejz-ajtóval is. Egyszer például láttam, ahogy anya kinyitja a spejz ajtaját, majd apával és a húgommal elmentek a boltba. Távollétükben megkívántam a csokit, így elindultam a spejz-ajtó felé, amit CSUKVA TALÁLTAM. Mindeközben odakint egy férfi a kutunkat csinálta, ezért először nem lepődtem meg a kopácsolásokon, viszont egyszer csak meghallottam, hogy nyüszít a kutyám, ezért kimentem az üvegteraszra, hogy megnézzem, mi baja. A kutya az ágyában aludt, a férfi pedig éppen felvette a pulcsiját, ám a kalapálások eközben is hallhatóak voltak. Nagyon féltem, ezért inkább kimentem. Az ajtó annyira nyikorgott nyitásnál, mint még soha. Kimentem, és a körülbelül egy méterrel előrébb található lépcsőre ültem. Hirtelen hallottam az ajtó nyikorgását, ezért megfordultam, de az ajtó ugyanabban a helyzetben volt, mint előtte. (Nem csuktam be.) Viszont a lábtörlőn ott voltak apa papucsai... Becsuktam az ajtót. Hamarosan megérkeztek a szüleim, és kinyitották az ajtót. Egyáltalán nem nyikorgott... Másnap apa a nappaliban aludt, anya pedig a konyhában ült a számítógépnél, a húgommal. Egyedül én voltam fent az emeleten. Este nyolc óra lehetett, teljesen sötét. A hálószoba ajtaja be volt csukva, ment odabent a TV. Be akartam menni, hogy kikapcsoljam, ám ekkor rémisztő dolgot vettem észre. Az ajtó alatti kis résen látszott egy árnyék, amint elment az ajtó előtt... Nem mertem bemenni, inkább lementem. Aznap anyával aludtunk a hálóban. Horrort néztünk, ám anya és a húgom hamar elaludtak. Még javában ment a horror, ijesztő fények és hangok, mikor hirtelen meghallottam egy olyan hangot, mintha kővel megdobták volna az ablakunkat. Nem lepődtem nagyon meg, (mivel a hálószoba ablaka az utcára nyílik, ahol gyakran járnak részeg fiatalok) de ennek ellenére levettem a hangot a televízióról, és hallgatózni kezdtem. Olyan volt, mintha egyre erőteljesebben dobálnák az ablakot, ám egy idő után ez a dobálás átment kopogásba. Olyan hangokat hallottam, mintha valaki lassan elkezdené felhúzni a redőnyt. Ennél a pontnál szinte remegve, de elaludtam. Nemsoká elérkeztünk az osztálykirándulás napjáig, mely két napos volt. Az első nap végén, este megérkeztünk a szállásra. Az én csoportomat felnőttek nélkül egy külön épületbe helyezték. Azt akartuk, hogy Kata nálunk aludhasson, de az apukája nem engedte meg. Ennek ellenére nálunk volt este tízig, ekkor azonban visszaküldtük a szobába. Az apja viszont bizonyára azt hitte, hogy a lánya még nálunk van, így egész éjjel kopogott az ablakunkon, és közben ijesztőbbnél ijesztőbben kezdett mosolyogni. Később már ezer százalékosan biztosak voltunk benne, hogy ez nem Kata apukája. Kinéztünk, és nem láttunk semmit, csak jó pár sörös-üveget az asztalon. A vicc az, hogy az ágyam fölött ráadásul egy kereszt díszelgett. Hamar vége lett a kirándulásnak, szerencsére ezt követően már nem történtek ilyen dolgok. Kérlek, ne csak azt írjátok le, hogy szellemet láttam-e, azt is, hogy nektek melyik volt a legparanormálisabb élményetek.