Ti már találkoztatok szellemmel?

Te egy olyan helyzetről beszélsz, amit a filmekből, írásokból ismersz. Vannak kapcsolatok, én is "találkoztam" szellemmel, de ahhoz ismerned kéne dr. Michael Newton (amerikai pszichiáter) Lelkünk útja c. könyvének a 2. kötetében írottakat. Egy kis segítség:

[link]

Dr_M_Newton_Lelkunk_utja_IV.zip (6,4 MB, PDF)

Lelkunk_utja_I-III.zip (55 MB, PDF)

Jelszó a letöltéshez: rudolf.th

Első válaszoló! Már miért kéne ismernie ezt a könyvet???

Nem értem mi köze egymáshoz a könyvnek és ahhoz, hogy bárki találkozott-e szellemmel. Nem függ össze a kettő.

Én elolvastam, mind a 3 részét. Semmiképp ne a 2. elolvasásával kezdd el. Nem véletlenül egymás után adták ki őket. Egymásra épülnek. Egyébként az első a legérdekesebb számomra.

Nem hiszem hogy lehet mondani találkozásnak, de láttam . És nem csak én. Egy táborban voltunk és este , olyan kettő körül felkeltünk megszívatni azokat, akik alszanak( gyerekcsínyek , elrejtjük a cipőiket vagy kilakkozzuk a körmüket ). Kimentünk a szobából ahol aludtunk és amikor visszamentünk lefeküdni , becsuktuk az ajtót. Amikor bementünk észrevettem,hogy olyan mintha állna valaki az ajtóban ,de becsuktam a szemem és amikor újra kinyitottam már nem volt ott. Azt hittem képzelődtem , de odasúgtam a mellettem alvónak, hogy "Te is láttál valakit az ajtónál?" A válasza igen volt. Egy iskolában aludtunk , ami amúgy egy 19. századi kastély . Eléggé ijesztő, utólag derült ki hogy az egyik tulajdonosa eltűnt :S

Ugyan ebben a táborban , pár nappal később visszajöttünk a fürdőből letettük a cuccainkat és hallottuk , hogy valami zörög , megfordultunk és mozgott a lakat a zongorán. A zongorához SENKI nem ment oda ezelőtt kb egy órával , mivel nem volt senki a szobában . Az ablak nem volt kinyitva , de ha ki is lett volna , nehezebb a lakat annál, hogy megmozdítsa a huzat.

Szóval...ja .

Kedves Kérdező és Kedves Harmadik!

Én arra céloztam, hogy a szellemekkel kapcsolatos élmény - és persze itt jön szóba a saját esetem - megértéséhez, szükséges annak a könyvnek az ismerete. (Nagyon sok tárgybani "irodalmat" olvastam, mind ellen fellázadt a túlságosan bizonyítékokra épülő agyam, de dr. Newton könyve átment a rostán.)

Egyébként vettem részt szellemidézésen, magam is vezettem ilyet, de az eredmény - bár a közönség sikeresnek ítélte a munkám - engem (egyedül engem!) nem elégített ki.

A könyvet azért kellene neki ismernie, mert így valós (de legalábbis sokkal reálisabb) képet kapna a szellemvilágról, mint a Lucifer- és Ahrimán hívőktől... Egyébként egyetértek, az első kötettel kell kezdeni, az az alapozó. Van 4. kötet is, de még nem olvastam.

Két éve meghalt a nagyim. Vidéken élt, sokat kellett utazni, így a temetés napján ott aludtunk. Nagy a család, az unokatesómmal egy ágyban aludtunk (próbáltunk aludni, de nagyi elvesztése nagyon fájt, és aligha sikerült..), és mindketten bámultunk kifelé az ablakon. Láttunk egy nénit, és elkezdtünk róla súgdolózni, mert a többiek már aludtak. Ekkor hallottuk, ahogy valaki kikulcsolja a kaput, majd hallottuk a kaput nyikorogni. Megkérdeztük nagynénénket, hogy ő is hallotta-e, de nemet mondott. Ezután kopogtak, és ezt viszont már a bejárati ajtótól legtávolabbi szobában lévő nagynéni is meghallotta, majd szólt, hogy nézzük meg, ki az. Eddig bírtuk, szóltunk a nagybátyánknak, és apukámnak, hogy valaki bejött a kapun, sőt még kopogott is, de nem hittek nekünk. Próbáltuk bizonygatni az igazunkat, és csak hogy megnyugodjunk, kimentek, bejárták az első- és hátsó kertet, körbe néztek a ház körül is, de nem volt kint senki. Másnap, mikor a felnőttek elmentek a temetési dolgokat intézni, szinte egyedül maradtam, mert az unokatesóm, és az anyja még aludtak. Egy órán unatkoztam, aztán hallottam nyílni a kaput. Kimentem, gondoltam hogy végre hazajöttek, de ismét nem volt kint senki.

Nagyon be voltam sz*rva :| xdd