Láttátok már az Alvilágot?

Alvilag ... tudod miaz az alvllag? ... 2 ertelme van 1 pokol ami nem letezik...es 2 meg szervezettbunozes es maffia ;)

En lattam alvilagot mert olyan helyen nottem fel ahol bunozni kellett ahoz hogy megelj ... az alvilag az ahol drogok fegyverek es oromlanyok alltal szereznek penzt az emberek ... akik benne vannak azok szervezett bunozesbol elnek drogcsempesztbol es oromlanyfutatasbol... varja a sitt oket... tobsege kopasz kigyurt sotetluxuskocsival feketebe oltozve borkabattal nehany tetovalt alnevekkel hamis szemelyivel... kemeny csavo egytol egyig vannak csicskasok akik szallitjak az arut es teljesitik a parancsikat... de te ne akard tudni mint es hogy ameg nem tartozol oda......

LÁtni a földi életben a földön túli életet szinte lehetetlen az alvilág a legszörnyűbb hely ahova ember kerülhet folymatosan kínoznak rosszul érzed ott magad legszivesebben meghalnál de nem tudsz .

A menyország pedig ... gondolom tud mi az

Menny és Pokol itt a Földön

Egyszer egy szent ember lehetőséget kapott arra, hogy az Istennel beszélgethessen néhány percig a túlvilág titkaitól.

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten erre odavezette őt két ajtóhoz. Kinyitotta az egyiket és megengedte, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Elérték a ragus tálat és vettek egy-egy kanállal, de mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál, az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt, és a szent ember megdöbbent: a látvány, ami a szeme elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Volt egy nagy kerek asztal rajta egy fazék finom raguval. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással, majd az étkezés után boldogan mentek a paradicsomi kertbe sétálgatni.

A szent ember halkan megszólalt:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése: ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

"Amikor csak magunkra gondolunk, rosszat teszünk... a Pokol van itt a Földön."

Láttam. Mindenhol tüzek égtek, és üstök bugyogtak. A bűz elviselhetetlen, akárcsak a hőség. A démonok ugrálnak, rohangálnak és az üstökbe szórnak mindenféle undorító maradványokat. Ha ember bekerül oda, szenvedések közepette fogadkozik, hogy többet nem jön, de már mindegy.

Aztán kijöttem az iskolai menzáról, és az élet szépnek tűnt.