Gyerekkoromban a szobában voltam, és a villanykapcsoló felől valaki, vagy valami a nevemet mondta. Nem volt a szobában senki, és a házban sem. Nem álmodtam, és nem képzelődtem. Mi lehetett ez?

Úgy bírom azokat a válaszolókat akik csak szórakoznak ^^ -.-"

Amúgy én hiszek neked. Velem is történtek kiskoromba fura dolgok amiket mai napig nem tudok megmagyarázni, és tisztám emlékszem rá. Sajnos segíteni nem tudok.

Velem is történtek ilyen dolgok, amiket nem tudok megmagyarázni. Furcsa hangok, de mintha közvetlenül mellőlem jött volna ahogy az ágyamban feküdtem, sőt olyan is volt, h közvetlenül a fülem mellől hallottam. Nem csak a nevemet mondta, néha mást is (hogy pontosan mit arra már nem emlékszem), meg más furcsa hangok is voltak (pl mintha egy nyilat lőttek volna ki és az íj pendülését hallottam volna - utána baromira elkezdett fájni afejem, stb) Rohadtul ijesztő volt. Bár ez már kamaszkoromban volt...

Bocs, hogy sokat írtam, csak gondoltam megosztom az "élményeimet", hogy tudd, nem vagy ezzel egyedül. (Bár még lett volna mit írnom, de akkor még hosszabb lenne :))

oké, hát, pl eltűntek cuccaim, és olyan helyen találtam meg (véletlenül), ahol az életben nem kerestem volna. Pl van egy fekete ingem ami a derekamra volt kötve amikor elmentem otthonról, de mire hazaértem eltűnt, gondoltam elhagytam. Kb egy hónap múlva az akkori pasim szekrényének az alján találtam meg oda volt bedobva, pedig aznap amikor eltűnt a felsőm nem is találkoztam vele. Aztán, volt egy gyűrűm, este az asztalomra tettem, reggelre eltűnt. Pár hét múlva nyaralni mentünk, és amikor hazaérve kipakolta a bőröndöt, ott volt az alján a gyűrűm (a nyaralásnál nem volt benne). Meg hát a szokásos, leesnek, felborulnak, mozognak (a szemem láttára) cuccok, pedig nem volt huzat. Meg amikor feküdtem az ágyamban (a hangokon kívül), mintha valaki kalapáccsal (!) fejbe vert volna. Vagy, mintha a párnámból, vagy az ágyneműtartómból valami morgást hallottam volna, és ez sokszor előfordult. Betojtam, elhiheted.

A másik: a nagymamámmal egy házban laktunk, csak külön lakásban, Ő a földszinten, mi az emeletem. Sosem szerettem a lakásában lenni, mindig olyan rossz érzésem volt ott. Aztán amióta meghalt a Mama, egyenesen rettegek attól a lakástól, még előtte elmenni is félek. Különösen este/éjjel, sötétben (amikor lementem bezárni a bejárati ajtót, sokszor levittem magammal a kutyámat, az egy kicsit megnyugtatott). Mintha valaki vagy valami figyelne abból a lakásból, rémisztő. Pedig azóta beköltözött oda az unokatesóm, de éjjel sokszor dolgozik, és még mindig ez a negatív energia (vagy mi) árad abból a lakásból. Felnőtt ember vagyok, de még mindig félek - ciki, nem ciki...

Szakközépben volt egy ismerősöm, ő foglalkozott ilyesmivel, azt mondta segít. Kért egy képet a házunkról. Miután odadatm neki, egy idő múlva megszűntek ezek a jelenségek, de kb 3-4 éve újra előjöttek. Azóta szerencsére elköltöztem onnan, de a szüleim még nem, bár ők nem tapasztaltak ilyesmiket.

Huhhh, hát ez is elég hosszúra sikeredett. Szóval a lényeg, h nem vagy egyedül, mással is megtörténik.

én kiskoromba szinte minden éjjel olyan hangokat hallottam az utcáról, mintha vki zongorázna de félelmetes hangon(horror)

de szerencsére elmúlt

meg olyan volt hogy ostálykiránduláson megszivattak hajnali fél 2kor, de valami förtelmesen durván, azután egy ideig féltem,de mostmár nem szerencsére

bár néha még mindig félek sötétben

VELED VAGYUNK!!!!