Gyerekkoromban a szobában voltam, és a villanykapcsoló felől valaki, vagy valami a nevemet mondta. Nem volt a szobában senki, és a házban sem. Nem álmodtam, és nem képzelődtem. Mi lehetett ez?

Kedves Kérdező és 20:27-es!

Nem tudom, a kérdező nevét ki vagy mi mondhatta a szobájában, de én nem feltétlenül merném kijelenteni, hogy csak képzelődött. Velem is történtek hasonló dolgok gyerekkoromban. Emlékszem, egyszer felébredtem éjszaka, mert lecsúszott rólam a takaró és fáztam. Amikor jobbra néztem, láttam, hogy egy nő áll az ágyam mellett. Fehéres-áttetsző volt, felemelve tartotta az egyik karját, aztán megfordult és "lebukott", mintha vmi fal mögé bújna le, és eltűnt. Az arca kivehetetlen volt, mintha a klasszikus értelemben nem is igazán lett volna arca, de az alakján látszott, hogy nő. Tudom, hogy ébren voltam - mindig meg tudtam különböztetni az álmot a valóságtól -, azonnal át is mentem a szüleim szobájába szólni, hogy mit láttam. :-)

Rég volt nagyon, de még mindig élesen emlékszem rá.

20:27 vagyok

Soha nem láttam szellemeket és hangokat sem. Viszont akkor amikor féltem mindig úgy éreztem, hogy meg fagy körülöttem a levegő és alig bírok lélegzethez jutni.

Valószínűleg a félelem miatt voltak ezek a tünetek.

Amit a kérdezőnek tanácsolni tudok: amikor rájön a félelem próbáljon más dologgal elterelni a figyelmét. Olvasás vagy bármi olyan dolog ami ebből kizökkenheti.

Nekem voltak bizonyos "rituáléim" villanyt felkapcsolva hagytam, kést raktam a párnám alá... és megfejteni, hogy mi lehet a háttérbe.. Mert valami probléma vagy trauma ennek a félelemnek a hátterébe.

Nálam volt egy hely ami az álmaimba is rendszeresen előjött, ha elmentem arra kirázott a hideg. Egyszer gondoltam egyet és elmentem oda. (persze nem egyedül)

Később már egymagam is. És utána lassan meg szűnt ez az érzés. A félelem érzésének leküzdése nem egyik percről a másikra jön.. Lehet hogy évekig fog tartani. Az is lehet, hogy érdemes egy szakember segítségét kérni.(pszichológus vagy egy hipnózis )

Én továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy ezért a kialakult helyzetért nem a szellemek a felelősek, hanem saját magunk bonyolult lelkivilága.