Van itt olyan, akit raboltak már el űrlények? Mit tapasztaltatok, mit tettek veletek?

Hát jó, akkor íme a történet, hosszú lesz.

Az egész tinikoromban kezdődött. Nyári szünet volt. Idős, beteg nagymamámnak mentem el ebédért a nyugdíjas házba déli 12 óra előtt. Valahogy nem emlékszem az odaútra (kb. 15 perc séta otthonról), csak arra emlékszem, hogy hazajöttem. Hullafáradtnak éreztem magam, mint akin átment az úthenger, leültem a kanapéra, hátradőltem és álomba ájultam magam.

Nem tudom mennyit aludtam, meg se néztem az órát, de nem éreztem soknak az alvást. Felálltam, adtam a mamácskának enni, aztán átmentem a barátnőmékhez a szomszéd házba. Akkor ébredeztek éppen, kérdezték, hogy mit csinálok ott olyan korán. Nevetve mondtam, hogy tudom hogy nyári szünet van, de azért nem kéne délutánig aludni. Erre rámutattak az órára, és megkérdezték: Szerinted reggel 9 óra az délután?

Nem értettem az egész dolgot. Hogy lehet 9 óra, amikor én 12 után valamikor értem haza és még be is aludtam.

Legalább délután 1 órának, vagy későbbnek kellett volna lennie, nem reggel 9-nek! Az otthoni óra biztos hogy jól járt, mert az ebédet csak dél körül adták ki, tehát nem mehettem oda előbb.

Napokig ezen agyaltam, hogy mi történhetett. Hogy mentem vissza az időben? Ilyen nem létezik. A barátnőmék órája is jól járt, minden óra 9-et mutatott náluk. Ez több mint 20 éve volt, de úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Talán azért, mert utána is megmagyarázhatatlan események kezdtek történni.

Anyukám telefonon beszélt egy angol ismerősével, és észrevettem, hogy minden szót értek. Előtte sose tanultam angolul, nem is foglalkoztam vele. Hallottam már korábban párszor anyut beszélni a barátnőjével, de sose értettem egy mukkot sem, nem is érdekelt, hogy miről beszélnek. Most viszont úgy értettem minden szót, mintha magyarul beszélnének. Ez megint egy olyan dolog volt, amit nem tudtam megmagyarázni. Ezt a tudást nem hagytam elveszni, pár év múlva, amikor megjelent nálunk az internet, angol nyelvű oldalakon regisztráltam, és külföldiekkel chateltem, hogy megmaradjon és fejlődjön a ki tudja honnan kapott tudás. A jelenlegi angol szintem megközelíti az anyanyelvi szintet, persze azóta is azon vagyok, hogy fejlődjek. Most fordítóként dolgozom, Kanadában, Angliában is éltem, hogy elsajátítsam az igazi angol beszédet, bár inkább írásban tevékenykedem, de néhányszor tolmácsoltam is már.

Ezen kívül más képességeket is felfedeztem magamon. Megzavartam az elektromosságot. Ha elmentem egy lámpa alatt, kialudt, beléptem az áruházba, minden fény kialudt. A lopásgátlók csipogtak. Elromlott dolgok megjavultak a közelemben. Anyukámmal vittem le lomtalanításnál az elromlott centrifugát a liften, rajta ültem, erre beindult és őrült módon elkezdett forogni. Áram nélkül, üzemképtelen állapotban.

Anyu elvitt az Ormos intézetbe, ahol természetgyógyászok működnek. Ahogy beléptünk az épületbe, kiment az áram és jó 20 percig vissza se jött.

Anyu megmutatott egy jól ismert, neves természetgyógyásznak (nem jut eszembe a neve, de ha beugrik leírom), aki rám nézett, kinyújtott a tenyerét, és mondta hogy tegyem a kezemet az övé fölé. Én megtettem, aztán csak azt láttam, hogy az ember feje elvörösödött, nem bírta elhúzni a tenyerét az enyém alól. Aztán odahozott valami mérőműszert, hogy tegyen fölé a kezem. Megtettem, a műszer mutatója azonnal kiadakadt, nem bírta mérni a mágneses energiámat.

Azt mondta az emberke, hogy ilyen erős energiával még sosem találkozott, ki kéne tanulnom a természetgyógyászatot, mert ezzel a gigantikus energiával gyógyítani tudok.

Az emberke még tett egy próbát, mondta hogy tegyek a mellkasomra valamilyen fémtárgyat, lássuk ott marad-e. Fogott egy kanalat, odatette a mellkasom közelébe, és rámcuppant. Alig bírta levenni, még ugráltam is vele, de nem esett le. Így derült ki, hogy még vonzom is a fémtárgyakat. Otthon azzal szórakoztam, hogy mindent a mellkasomra pakoltam (nem a mellemre, hanem a kulcscsont körüli részre), vasalótól, merőkanalaktól kezdve a húsklopfolóig. A kanalak, villák, kések elgörbültek a kezemben evés közben, anyukám már állandóan veszekedett velem, hogy fejezzem be, mert nincs egy ép evőeszköz már a fiókban. A vastag régi típusú tárolókulcs teljesen elgörbült a zsebemben, vissza sem tudtam hajlítani még szerszámmal sem, ki kellett dobni.

Eközben nagyon furcsa álmaim is voltak. Mind olyan érthetetlen és élénk álom volt.

Egy nagy szürke kör alakú teremben voltam egyedül, jobbra-balra ülések és mindenféle gombok, fények. Velem szemben egy hatalmas fekete képernyő vagy ablak volt, kinézve rajta láttam a csillagokat, bolygókat, a Földet is. Megkérdeztem valakitől, hogy TI HONNAN JÖTTETEK? Látni nem láttam senkit, de a hangját hallottam. Azt mondta az illető, hogy a Vénuszról. Többre nem emlékszem. A furcsa az volt, hogy szemüveges vagyok, és mindig a polcra tettem elalvás előtt. Amikor felkeltem, nem volt a helyén a szemüveg, de sehol máshol sem. Az egész lakást felkutattam, de nem volt meg. Nem volt itthon senki, csak én.

És akkor hirtelen egy mondat ugrott a semmiből az agyamba: "Ott maradt az asztalon". Semmit se értettem, hogy mi történt,de kezdtem azt érezni, hogy amit átéltem, az nem álom volt. Hanem tényleg ott voltam valahol. Erre azt mondtam a fejemben, hogy: Kérném szépen vissza a szemüvegemet, mert nem látok nélküle, nagyon erős dioptria, minden egy nagy homályos plecsni ha nincs rajtam.

Aztán kimentem a szobából, tettem-vettem , és amikor kb. 10 perc múlva beléptem a szobába, ott volt a szemüveg a kanapén, mintha mindig is ott lett volna.

Már meg sem lepődtem ezen, mert annyi megmagyarázhatatlan dolog történt abban az időben, hogy kezdtem megszokni és természetesnek venni.

Több hasonló álmom volt még ez után pár évig, aztán abbamaradtak. Sokszor arra keltem, hogy fázok, a takaróm és a pizsamám összehajtogatva feküdtek a földön. Máskor a bejárati ajtó előtt ébredtem fázva, szintén ruha nélkül.

A rengeteg energiám fogyóban lehetett, mert már nem görbültek a kanalak a kezemben, nem aludtak ki a lámpák. A lopásgátlót a mai napig megzavarom néha, és még mindig van annyi energiám, hogy rajtam maradjanak a fémtárgyak, és a fájdalmat is el tudom múlasztani a kezemmel.

Ezen kívül érzékelem a szellemeket, néha látom, sokszor inkább csak hallom őket. Akárhol éltem eddig, mindenhol megtaláltak. Néha olyan ramazurit csapnak, hogy megijedek, főleg ha egyedül vagyok itthon.

Sokszor van olyan, hogy érzékelem a lelkek jelenlétét (a kutyám és a macskáim látják is, nagyon érdekes reakciójuk van olyankor), és másnap hallom, hogy meghalt XY.

Megérzek előre dolgokat, érzem az emberekből áradó energiát, és ha negatív, akkor menekülök, mert nagyon rossz hatással vannak rám. Olyanokkal is találkoztam már, akik tudtuk nélkül leszívták az energiámat, egyenesen betegnek éreztem magam a közelükben. Szegényeket mind leépítettem, még most se tudják talán, hogy miért.

Néha látom, hogy mit gondolnak mások, általában ránézésre megmondom, milyen ember az illető, és sajnos olyan is volt, hogy pár nappal előre megéreztem néhány ember halálát. Ránéztem, és az ugrott az agyamba, hogy szemény meg fog halni. Ezeket nagyon nem szeretem, félek, hogy egyszer majd valamelyik szerettemnél ugrik be ez a gondolat.

Tudom, hogy hihetetlen a történet, lehet hogy én sem hinném el, ha nem velem történik. Nem is várom, hogy elhiggyétek, de ezek mind megtörténtek, és némelyik képesség a mai napig velem van.

Nekem már kiskoromban is azt mondta anyukám, hogy olyan vagyok, mintha másik bolygóról jöttem volna, pedig akkor még nem is voltak ilyen dolgaim. :)

Gyerekkori barátommal is hasonló történt. Ő is megkapta az angol nyelvet, csak nem fejlesztette, de nagyon sok mindent megért. Ő is mágneses, gyógyító energiája is van, látja a lelkeket (néha), és ugyanúgy másképp gondolkodik a világról, mint én. Ez a barátom nagyon sokszor látott

szalonnasütés közben éjjel itt a közeli rét felett űrhajókat. Részletesen leírta, hogy néztek ki. Egy fénylényt is látott a réten, magas volt, nagyon vékony és zölden világított, aztán eltűnt, mielőtt még a barátom reagálni tudott volna.

Mivel én is éjjeli bagoly vagyok, sokszor láttam már furcsa fényeket az égen, de közelről űrhajót még nem láttam, csak a furcsa álmaimban. Visszatérő álom, hogy kinézek az ablakon, és egy rakat UFO lebeg a lakótelep fölött, és lézerrel lövöldözik a házakat, a lövés helyén hatalmas üres részek tátonganak, a házak pedig hiányosan állnak, nagy lukakkal mindenütt. Remélem, hogy ez csak egy rémálom és nem fog megtörténni. :)

Messziről már több űrhajót is láttam.

Panelban lakunk, és itt szoktak elszállni a repülők pont a fejünk fölött. Egyik nyáron pont az ablakban álltam és láttam, hogy szemből jön egy repülő. Villogott meg minden, úgy nézett ki, mint egy repülő. Amikor közelebb ért, akkor láttam, hogy narancs színben lángol az oldala. Kiabáltam a lányomnak a másik szobába, hogy jöjjön már, mert itt van egy gép fölöttünk, kigyulladt az oldala és le fog zuhanni. Nagyon közel volt, utasszállítónak nézett ki. Szinte a ház tetejét súrolta, de átrepült fölötte. Átszaladtunk az erkély oldalára, és láttuk, hogy egyre csökken a magassága, zuhanásba kezdett, és becsapódott a közeli iskola melletti erdős részbe. Se lángja, se hangja, se füstje nem volt. Egyszerűen hangtalanul becsapódott és kész.

Akkor tudtuk a közeli tárgyakhoz viszonyítani a méretét, és rájöttünk, hogy nem repülő volt, hanem egy sokkal kisebb, gömbölyű tárgy, valami, amiben maximum egy-két személy férhet el.

Ez hajnali 2 óra körül volt, a becsapódás után leszaladtunk azonnal megnézni, hogy mi az. Sajnos mivel a fák közé zuhant, ráadásul el van kerítéssel zárva az a rész, nem tudtuk megnézni a helyszínt. Ráadásul koromsötét is volt.

A lányom közelebb ment, és hirtelen elkezdett visszafelé rohanni, azt mondta hogy látott két világító szemet a bokrok között. Na ettől betojtunk és inkább hazamentünk. Reménykedtünk, hogy senki se talál rá az idegenekre, ha egyáltalán voltak ott. Reméltük, hogy ha vannak túlélők, azok majd jelzik az otthoniaknak, hogy mi történt, és eltakarítják a maradványokat, mielőtt még valaki felfedezné.

Amikor kivilágosodott, lementem és megnéztem a becsapódás helyét. Fás-bokros terület kerítéssel, de azért a kisebb réseken beláttam. Semmi nem volt ott, viszont a felette lévő fák megperzselődtek, megégtek. Ez volt az egyetlen bizonyíték hogy történt ott valami. A fáknak a megperzselt része azóta se jött helyre, meghalt, levelet se hoz azóta se.

A volt szomszédom/jóbarátom pár évvel ezelőtt elkérte a bringámat, hogy tekerni szeretne a környéken. Úgy érezte, hogy mennie kell. Bebringázott pont oda, ahol a gyerekkori barátom látott űrhajókat (én nem beszéltem neki ezekről sose), megállt a réten, és egy hatalmas űrhajót látott a lábain állni, mellette egy nagyon furcsa lénnyel. Sokkot kapott, lemerevedett és tekert haza, mint az őrült.

A furcsa az volt, hogy még sötétedés előtt ment el, 5-6 óra körül és este 10-kor jött vissza. Elmondása szerint csak pár percig nézte az eseményeket, aztán megfordult és irány haza. De közben eltelt négy óra, amire nem emlékszik. Hazaérve azonnal le is rajzolta, hogy mit látott, az űrhajót és egy szkafanderes hüllőszerű lényt. Nekem elég volt a képre nézni és majdnem összecsináltam magam, nem szeretnék olyannal találkozni, mint akit lerajzolt.

Hát így "röviden" ez a sztori, megértem ha senki se hiszi el, de elég nagy fantázia kéne ahhoz, hogy ennyi mindent összehordjak. :)

Ha kérdésetek van, tegyétek fel bátran, válaszolni valószínűleg úgyse tudok, mert én magam sem értem az egészet :D

Én azt nem értem hogy hogy lehet hogy az átlagos ember (emberiség nagyon nagy %a) soha se lát hasonlót te meg ennyiszer megéltél ilyen eseteket + a szomszéd a gyerek és a barát is.

Amit még nem értek hogyha ilyen képességeid voltak/vannak miért nem mentetek el "hétköznapi" orvosokhoz kivizsgálásra miért nem készítettetek videókat a képességekről/jelenségekről.

Mert azt még eltudom képzelni hogy valaki attól fél hogy majd a kormány elrabolja hogy kísérletezzenek vele de hogy még videókat se készít a jelenségekről azt már nem.

Azt se értem hogy egy lakótelepnél (gondolom nagy emeletes házakkal) hogyhogy csak ti láttátok lezuhanni az adott repülő tárgyat.

Az ufos álmokkal viszont valamennyire tudok azonosulni. Nekem is már többször előfordult hogy azt álmodtam hogy kinézek a lakótelep egére és azt látom hogy tele van az ég mindenféle alakú mozgó rohadt nagy űrhajókkal. Igen érdekes érzéseket vált ki az emberből egy ilyen álom. Kíváncsi vagyok élőben hogyan reagálnék le egy ilyen szituációt.

14-es: Nem tudom, hogy lehet, de ez a lakótelep régen katonai gyakorló terület volt (raktárakkal, bányákkal, létesítményekkel, stb.), két utca is arról kapta a nevét. Sok dolgot elvittek, amikor felszámolták a "katonai bázist", de nagyon sok minden maradt itt még utána. Akár a föld alatt is lehetnek bunkerek, stb. Ráadásul van egy nagy erdő is itt, a közepén egy nagy réttel. Elég furcsa dolgokat lehet találni, fura jelzésű kőtáblákat, rajzokat, ki tudja mik azok. Lehet, hogy ez vonzotta ide az kíváncsiskodókat.

A képességeimmel sose dicsekedtem, inkább eltitkoltam, hogy ne nézzenek hülyének. Féltem, hogy elkezdenének vizsgálgatni, zaklatni, esetleg be is zárnak valami laborba, ahogy írtad is. Soha életemben nem szerettem a nyilvánosságot, vagy ha rám irányult a figyelem. Abban az időben nem is voltak még mobiltelefonok, a videókamerákat, fényképezőgépeke csak a nagyon pénzesek engedhették meg maguknak. Mi nem voltunk ilyenek. De lehet, hogy ha lett volna kamerám, akkor se csináltam volna videót, mert én tudtam, hogy mikre lettem képes, de sose reklámoztam volna, vagy próbáltam volna bizonyítani akárkinek ezt. Abban az időben nem ilyen volt a világ (90-es évek), ha valaki bármiben eltért másoktól, az már nem volt normális, cikizték, elkerülték, hülyének nézték. Na ezért sem léptem elő a képességeimmel, mert nem volt normális dolog.

Nem tudom, hogy látta-e más is a zuhanós esetet, elég nagy a lakótelep, nem ismerek mindenkit hogy megkérdezhetném, de gyanítom hogy nem sokan láthatták, hiszen hajnali 2 óra volt. Pont ezért csak nagyon kevesen észlelnek ilyesmiket, mert a normál ember éjjel alszik, az idegenek meg olyankor jönnek. Mivel én mindig fent vagyok éjjel, látok olyanokat, amit mások nem, mivel alszanak.

Nem tudom, mik ezek az ufóinváziós álmok, de nagyon remélem, hogy nem valami "előrejelzés" álomba burkolva. Néhány barátom is álmodott ilyet többször is, pedig egyikünk se stresszelt sose ezen a témán.

Olyat is álmodtam egyszer, hogy az erkélyen álltam és egy hatalmas gombafelhőt láttam, mint ami atomrobbanás után jelenik meg. Aztán hallottam egy hangot, ami azt mondta, hogy : Hamarosan vége a világnak, és csak a jó emberek fognak életben maradni.

Ijesztő volt nagyon.

Egyébként nem vagyunk fanatikus ufó hívők, egyszerűen csak megtörténtek ezek a dolgok. Abban az időben, amikor ez nálam kezdődött, szinte semmi infó nem volt az idegenek esetleges létezéséről. Nem volt net, nem volt szabad információ-áramlás, külföldről sem tudtunk semmit, az újság csak a napi híreket közölte le. Azt hiszem Nemere Istán Titkok könyve című irománya volt az egyetlen olyan könyv, amiben megmagyarázhatatlan eseteket szedett össze innen-onnan, azokat írta le. Mindenki szkeptikus volt ezzel kapcsolatban, csalónak titulálták. Bizonyítani nem tudta az összegyűjtött anyag/fotók valódíságát, ezért nem volt hiteles.

Velem ennyire durva dolgok nem történtek, de elég régóta egyszerűen lefagyasztom a wifit. Anyukám csinált valamit a laptopon, odamentem, elment a wifi. Kimentem az előszobába, máris visszajött. Többször is volt ez velem.

Még az is volt, hogy többször megálmodtam a következő napot.

16-os: Ez nagyon érdekes, nálam pont fordítva szokott lenni. Felerősítem a jelet. Véletlenül jöttem rá, amikor a lányom panaszkodott, hogy a másik szobában túl gyenge a jel, 1-2 vonalka volt csak és akadozott a netje. Amikor bementem a szobába, felment maximumra. Kimentem, lement megint 1-2 vonalra. :) Ezt már eljátszottuk párszor, nagyon vicces. :)

Ebből is látszik, hogy mér maradt az energiámból.

A "holnap" megálmodása nagyon érdekes dolog, én is szeretnék ilyen képességet, úgy fel tudnék készülni mindenre. :)

13/15-ös voltam.

#15

A lakótelep tele volt bányákkal? Aha oké. 😅 Nagyon erősen kétlem.

18-as: Köszönjük a tudományos magyarázatot, professzor úr. :) Örülök, hogy te jobban ismersz engem, mint én saját magamat, még azt is tudod, hogy mit gondolok, minek képzelem magam, meg miket találtam ki.

Pontosan ezért nem beszéltem a velem történekről SOHA SENKINEK, a hozzád hasonló korlátolt elméjű emberek miatt! A 90-es években az emberek 98%-a ilyen volt.

Több mint 20 éve őrzöm magamban a történteket, és még az ismerőseimnek sem beszéltem erről soha. Csak az anyukám és két barátom tud róla, mert ők szemtanúi voltak azoknak, amiket leírtam.

Eddig sem "vágtam fel" a történtekkel, nem akartam különlegesnek hinni magam, nem álltam ki vele a nyilvánosság elé, nem reklámoztam magam. Láttad egyáltalán milyen sok mindent leírtam? Ekkora fantáziája senkinek nincs, ha ezt hiszed, akkor túlbecsülöd a képességeimet. :)

Egyébként meg az, hogy te (vagy bárki más) mit hisz, vagy mit nem hisz el a sztorimból, cseppet sem érdekel. Nem fogom bizonygatni az igazamat, mert nem azért írtam ide, hogy bárkit meggyőzzek. Írtam is már az elején, hogy úgysem fognak hinni nekem.

Vedd úgy, hogy egy rossz sci-fit olvastál és örvendezzél, hogy ilyen nem történhet meg a valóságban. :)

Ja, és nem vagyok a haverod, ilyen szűk látókörű, korlátolt emberekkel soha az életben nem haverkodnék. :) Egyébként meg nőnemű vagyok, de mindegy is. :)