Szerintem Isten nem létezik. Hogy tudnék jól érvelni emellett?

Általánosságban is elmondható, hogy nem az a lényeg, kinek van igaza, hanem hogy mi az igazság. Érdemes tehát keresni az igazságot akár azon az áron is, hogy a saját tévedéseinkkel is szembesülünk.

Egy dolog isten témája, egy másik dolog a hit / hitetlenség témája (pl a materializmus a hit egy formája, vagy pl az akadémikus tudomány hipotézisei is hit), és egy harmadik dolog a vallás. Sokan sajnos egy kalap alá veszik ezeket és úgy is élnek.

Gondolkodom, kutatok, tapasztalok és vannak megérzéseim is. Nem érdekel engem a magam részéről se a hit, se a hitetlenség. Vallásos se vagyok. Viszont tudok arról, mit ért sok hívő ember feltehetőleg "isten" mint tényező alatt. Mindenki tapasztalja, de csak amikor mélyen alszik. Éberen elfelejtik és csak találgatnak, hisznek, meg elutasítanak.

Ha nem tudok valamiről, akkor nem tippelgetek és nem hiszek és nem utasítok el eleve semmilyen verziót se.

sok dolog miatt hiszek istenben, ezek között van pl. az is, hogy okés, hogy mondjuk kvantumok keletkeznek maguktól is a semmiből, de ahhoz kell tér is, és a teret valaminek vagy valakinek létre kellett hoznia

azt sem mondhatjuk, hogy az ősrobbanás hozta létre, mert ahhoz a robbanáshoz is ugyanúgy kellett tér és idő is, meg egyébként sem gondolom, hogy az ősrobbanással kezdődött minden

Régen én is ateista voltam, ma már agnosztikusnak vallom magam. A meggyőződésem mögött egy mai tudományos elmélet áll.

A legkorszerűbb univerzummodellek felfoghatatlan léptékű különbséget mutatnak a mindenség látható/megismerhető része és a valós mérete között. Szemléletes példa az egyik kutató szájából: úgy aránylik a teljes univerzum a látható univerzumhoz, ahogyan a látható univerzum egy hidrogén atomhoz.

... s akkor most ezt olvasd el még egyszer. 🙂 Felfoghatatlan léptékkülönbség, ugye?

Ezek után be kellett látnom, hogy gőzünk nincs, mi lehet a "fátyol mögött": ugyanaz mint itt, valami más mint itt, totális üresség, egy fekete lyuk eseményhorizontja, Isten, sárkányok, az akvárium fala... bármi lehet.

Szerencsére a látható univerzum is épp elég kutatnivaló titkot rejt.

Tehát ezek fényében bárki azt mondja, hogy tudja, mi mozgatja a világot vagy mi nem, az egyszerűen hazudik: a hívő is és az ateista is. Na jó, ne nevezzük hazugságnak. Mondjuk azt, hogy a vágyairól, hiedelmeiről és a kedvenc meséiről beszél. A hívő is - és az ateista is.

Egyetértek 9-essel, amíg nincs bizonyíték valamire, miért hinnék ilyesmikben, ami ilyen istenes-vallásos dolog? Ha lenne bizonyíték, akkor meg már nem is lenne senki se hívő, mert akkor látók, hallók, tapintók lennénk mindannyian.

Túl rövid az élet, hogy ezen agyalj, hadd élje az életét egy hívő úgy, ahogy akarja, mindenki totál felesleges dolgokkal terheli tele, zsúfolja tele a kis agyacskáját, ha valakinek az kell, hogy hittel, hitekkel, istennel, istenekkel zsúfolja tele, akkor tegye azt. Én csak akkor nyilvánulnék meg, ha egy hívő elkezdene nekem papolni, és akkor azzal a meggyőző érvvel jönnék neki, hogy "Haggyá má a hülyeségeiddel!" Nekem amúgy elég, hogy van valamiféle magyarázat-kezdemény a világ keletkezésére, és hogy ez még bőven kiegészítsére szorul, de nem kezdek el isten-sztorikban hinni emiatti "nagy" aggodalmamban, sőt, teszek rá. Néha elgondolkodok, hogy a hívők szerint az istenük micsoda, kicsoda, valami lebegő lélek vagy mi a szösz, aki egyszer csak gondolt egyet, hogy unatkozik egyedül a nagy semmiben és teremtette a világűrt, de itt elakad az agyam, és rájövök, hogy van ennél fontosabb dolgom is.

Én is hiszek, például abban, hogy egyszer lesz magyarázat is mindenféle kérdésre, ezzel az egész hogyan lett a világ dologban, de jobban szeretném már látni, olvasni, hallani a tudományos magyarázatot, mint hinni abban, hogy egyszer meglesz.