Nektek voltak már érzéseitek egy olyan személy irànt, aki nem létezik?

Volt.Többször is.Szóval több ilyen személlyel.

Csak azt nem értem, miért tűntek ismerősnek.Ezek közül az álombeli személyek közül egy olyan volt, akivel később a valóságban is találkoztam.Valójában is pont úgy nézett ki mint álmomban, sőt, az álom bizonyos részletei meg is valósultak.Nem magyaráztahó olyasmivel hogy valahol már láthattuk egymást, mert annyira távol laktunk egymástól.Ő nem járt soha errefelé én sem azon a tájon, amerre ő lakik azelőtt nem jártam.

Furcsa kérdés, de értem.

A nettel való első találkozásom óta nekem van egy érzésem/vágyam, hogy egy nővel találkozzam, aki az általam elgondoltak igényeknek(?), vágyaknak(?) megfelel.

Nem találkoztam még ilyen személlyel, nem is láttam élőben, nem is ismerem, de úgy gondolom, hogy az életben valahol mégis él, létezik az illető, és nem csak a net illúziója.

Én egyszer azt álmodtam, hogy egy tó vagy valami víz közelében laktunk. Szép környezet volt, olyan balatonparti hangulatú, jellegű. Ám volt benne egy sziget, amihez kb pártíz métert kellett átgázolni a vizen. A sziget nagy volt, látszott, hogy fák vannak rajta, de másabbak, mint a megszokott helyen. Mindenki mondta, hogy az egy másik világ, oda nem szokott senki átmenni, nincs ott semmi. De én nagyon kíváncsi voltam. (A sztorimnak semmi köze ehhez a manapság felkapott gyilkos szigetes bennszülöttes tiltotthelyes dologhoz, ahol meghalt valaki mert közel merészkedett, mivel az álmom is kb 25 éve volt.)

Lényeg, hogy kíváncsi voltam, mert a titokzatos, ám közeli sziget nagyon vonzott. Átgázoltam, kb derékig ért csak a víz és kimentem a túlparton. Utak és olyan parkosított jellege volt, de semmi sem a megszokott emberi térszervezés volt. A fáknak nagyon fura formájú lombkoronája volt, az utak teljesen másképp voltak burkolva, számomra ismeretlen anyaggal, de látszott, hogy nem egy elhagyatott valami. Sétáltam és egyszercsak szembe jött egy lány. Ő teljesen normális fefémber volt, sötét göndör hajjal, háncsból készült bikineszerű ruha volt rajta és nagyon kedvesen mosolygott rám. Néztük egymást, majd elment és én is visszatértem. De az arca annyira előttem van, totál valós személynek tűnt, pedig se előtte se utána nem találkoztam senkivel, aki hasonlítana rá. De hosszú hónapokig olyan elevenen élt az emléke bennem, sokkal mélyebb érzéseket kavart, mint egy egxszerű álom. Ma is megismerném azt az arcot, azt a titokzatos, ám nagyon kedves mosolyt és nyílt tekintetet.

Állítólag ha mész az utcán és előre nézel ugye sok embert latsz

Nem nézed meg mindegyiket de az agyad emlékszik és néha rola álmodsz

Tuti h létezik és már egyszer láttad vagy kocsiban v buszon v mikor épp sétáltal

Azt viszont nem tudom miért pont ot rakta bele