Ezotéria hívők, akik komolyan is veszitek ezeket az elméleteket, mit gondoltok az örök magányos/vesztes férfiak helyzetéről?

Vannak képességek, amiket ösztönösen használunk, kifejtünk, másokat nem.

Ezekre tudatosodni kell, hogy aki jól csinálja, mit csinál, amit te nem. És be kell gyakorolni.

Pl. ha szerelmet akarsz, akkor bátornak kell lenni és kimutatni a szeretetedet. Nem ritkán és kicsit, és várni, hogy a másik majd fölfedez.:) Hanem azzal kell elérni, hogy szeressen, hogy te mindig körülöleled a szereteteddel.

Kockáztatni is kell.

Vagy saját magad vagy az oka, és/vagy pedig a körülmények. Áttételesen a körülményeiért (pl falun lakik idegenként) is az illető a felelős -de ez esetben már a leszületés előtti időszakok az oka-, és ha esetleg van elég fejlett ahhoz, hogy önmagán ne múljon a magánya, de a körülményei mégis akadályozzák, akkor pedig pusztán tanulás csak okán került ebbe a helyzetbe.

Mint ahogy mindennek lényege, hogy tanulnivaló. Ez van alárendelve a független boldogságnak, ami puszta teremtés-befogadás, de hogy elérd, ahhoz minden leckét meg kell tanulni.

A hitrendszerekhez nem szólnék hozzá. Nem vagyok se ezoterikus, se new age-s, se vallásos, se hívő, se hitetlen, se dogmatikus akadémia-hívő.

A gondolataimról és tapasztalataimról írtam itt.