Miért van ennyi "örök vesztes" ebben a világban? (bővebben lent)

Mert azt hiszik azok.

Mert nem számító dolgokban akarnak fejlődni.

Tökéletesen igazságos élet. Csak élet célját kéne követni, nem renszerbeli dolgokba akarni lőrehaladni.

Ha segítség/magyarázat kell, írj.

akik pár kudarc után feladják azok az örök vesztesek...

ha küzdesz akkor előbb utóbb összejön, persze van amikor megpróbáltatásokkal tele ez az út és elég hosszú...ha nincs kitartásod ne vágj bele...

sokakból hiányzik a kitartás...

22F

hát én a párkapcsolatokat mellőztem (7 év depresszió most nem részletezem) de mellette leraktam 3 szakmát, rengeteget tanultam, képzetem magam, amit tudok főleg otthon tanultam, nem a suli(k)ban...érettségi mellett 2 felnőtt képzésre jártam...

tesómnak 1 héten múlott a szakmája...nem járt be, utolsó héten a hiányzásokat ne lépje túl, annyit kellett volna még bejárnia, de nem tette...

tesóm alkalmi munkákat végez, néha 1-1 dolog fellángol nála és belevág, de 1 max 2 hónap után feladja...

próbálkozott az én szakmámmal is (webfejlesztő), de ott is kezdeti lelkesedés alábbhagyott...

ő bulizós én otthonülős típus vagyok...

azért őt hoztam példának, mert nem sok a kor különbség, családi és anyagi helyzet azonos...sőt neki több lehetősége volt mint nekem, de ő nem élt velük, holott ő azt hangoztatja, ő könnyen tud pénzt csinálni (pár 10e Ft-okat) és meglátni a lehetőségeket...

régen én voltam a "kocka" a társaságukban, unalmas szürke ember, kb nem vettek semmibe csak voltam...most viszont már jó páran irigykednek rám...szóval a "lúzer" nézőpont kérdése...akkor én voltam a lúzer most saját magukat tekintik annak...de szerencsére abból a társaságból sokan "jó útra tértek"...iskola kerülők, bukottak, napról napra élők voltak, ma már gyerekük van, állandó állásuk.....

azt nem tudom a többiek mit tettek a jövőjükért, régen nem sokat, de ma már sokan elég biztos lábakon állnak...

fiatal vagyok igaz, de én a körülöttem levő emberekből látok hideget meleget...

pl rengetegszer jut eszembe a saját unokatesóm akivel régen nagyon sokat voltunk együtt...a mi családunk anyagilag jobb helyzetben volt/van mint az övé, és már nem tudom mire, de egyszer kaptam valamit és azt mondta, hogy "ez nem ér"...arra gondolt, hogy én megkaphatok olyat amit ő nem, mert az én apám megveheti...mai napig a fülemben cseng ahogy mondta...igaz nekem ehhez semmi közöm, de amikor csak eszembe jut rosszul érzem magam emiatt, mert én jobb helyzetben voltam és ez őt bántotta...az anyja szüleinél laktak elég sokáig, sok évig...apám mondta, hogy amikor ő vette azt a telket ahol most lakunk akkor a nagybátyámnak is lett volna lehetősége, lelkes volt, meg is volt minden beszélve, tök jó kedve volt, de másnap már jöttek a negatív gondolatok és lefújta az egészet...amikor kitörhetett volna megijedt...és emiatt még sok évig laktak az anyóséknál...

sokan nem mernek belevágni nagy dolgokba, mert félnek a változástól, bizonytalanok a sikerben...és így válnak lúzerré...

persze vannak mélypontok és vannak buktatók is...

apám 3x kezdte kb 0-ról, elköltözött mamámtól, 2x lakást bútorozott hagyott barátnőjére...

ha ő akkor feladja akkor lehet mi sem ott tartanánk ahol...meg sokszor éjszakába nyúlóan dolgozott...

áldozatokat kell hozni a sikerért...én 22 vagyok, nem sokat éltem még, de amit elértem azért rengeteget tanultam és tettem...sokan azt hiszik, hogy pár nap tanulás után már alanyi jogon jár nekik az a lehetőség mint annak aki több évet tanult...

ismertem olyat aki amikor jól ment letette a biztonsági őri szakmát, hogy legyen valami ha minden kötél szakad, hát el is szakadt a kötél, de aztán éjjeli őr volt, ahol még 2 szakmát kitanult (elég sok szabadideje volt)...

mások meg alszanak meg unatkoznak, holott nekik is lenne lehetőségük tanulni...

22F

Gondolom te is meg akarsz szabadulni a depressziótól...

és neked mi lenne a kiút?

A leírásodból gondolom nincs nagy akarat erőd...mert nem tudod letenni csak úgy a gyógyszert és a piát...persze én könnyen mondom amikor nem vagyok semmi ilyen rabja...

Oké van egy szakmád, de azt élvezettel csinálnád ha napi 8 órát kéne dolgoznod? azért ez sokat számít!

milyen végzettséged van és mi az ami érdekel, amit szeretsz csinálni? :)

A nőket elriasztja ez a mentalitás, mármint iszol, gyógyszerezel, állandó munkád sincs...ha nem dolgozol akkor legalább képzed magad valamilyen téren?

azért 35 évesen szerintem még simán lehetnek jó lehetőségeid, igaz kicsit megkésve, de nincs veszve minden :)

Először mentálisan kellene rendbe tenned magad...

Valamilyen idegen nyelven beszélsz?

Ha nincs más lehetőséged akkor külföldön is próbálkozhatsz igaz ilyen himi-humi munkák, de legalább belevágsz valamibe...

Humános vagy reális vagy inkább?

mennyit vagy közösségben? (vagy akár online közösség, ha beszélgetsz valakivel/valakikkel online)