Az örök életében csak egy vesztes lehet, akinek már úgy kezdődött az élete, hogy az iskolában kigúnyolták?
Nem. Az élet elég hosszú ahhoz hogy megváltozz.
Engem is mindig kiközösítettek, kigúnyoltak. Általánosban, középsuliban is. Se barátnő, se bulik, barátokból is csak hasonló depressziós "lúzerek" mint én. Mellette alkoholista apám volt aki rajtam vezette le a saját elcseszett élete miatti feszültséget és napi szinten megkaptam hogy "belőlem nem lesz senki" én "soha nem fogok dolgozni" mert szerinte a munka csak kétkezi munka lehet...nem mintha ő annyira űzte volna. Egyetem már felemásan telt, ott is csúsztam, teljesen céltalan lettem.
Aztán megtaláltam nagy nehezen az irányt ami érdekel, most meg van fix munkám, szeretem csinálni, célt ad az életemnek, és havi 350-et kapok érte. Folyamatosan érzem a fejlődést, a munkatársak, feletteseim is szerencsére támogatnak és nem az a cél hogy egymásnak keresztbe tegyünk.
Nyertesnek nem mondanám magam, de vesztes sem vagyok semmiképpen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!