Ha "függő" személyiségű vagyok - akkor ebből lehetetlen egyhamar kiszabadulni?
Tehát tegyük fel hogy halálunk után új testet veszünk fel...
Persze az már nem én vagyok - de elvileg a szokások amiket kötök magamban ~ továbbmennek.
Most én már vagy 15 éve függő (drog) vagyok - de talán egész életemben az voltam.
Tudati megszokásokat követek...
(Nem akarok szembenézni a problémákkal. Kifogásokat keresek. Minél rövidebb úton akarok boldogságot okozni magamnak. El akarok menekülni minden lehetséges módon az élet elől.)
Tehát azt látom hogy életem kb felében ugye ezt csináltam!
Ha most le is szoknák, és elkezdenék másképp viselkedni.., akkor is ha meghalok ugyebár az egész életem summázata megy tovább. Ráadásul hiába szoknák le.., mert a tudatomban továbbra is ott maradnak a "függő" szokások.., csak épp nem aktívan... + másokat is belekevertem az életem során - ezek a cselekmények is biztosan valamikor vissza fognak térni.
Vagyis.
Következő életemben is biztosan ki fog alakulni a "függőség" megintcsak. Aztán ott is vagy megoldom vagy nem - de kb megint rámegy több mint az életem fele ~ aztán megint továbbmegy annak a summázata is ~ és így egy végtelen körforgásban tartja az önvalót.
Tehát aki belekeveredett.., az örökké benne is marad?
Ez törvényszerű a karma működése miatt?
Mármint nem ő ~ vagy én..
Mivel az "egó" megszűnik a halál pillanatában. De majd kialakul elvileg egy hasonló személyiség. Akkor az lesz ő. Megint.
Igazából az a bajom, hogy szomorú hogy azt látom ebből semmi módon nem lehet kikeveredni.
Nektek mi a véleményetek erről?
válasza:buddhizmus szerint...?
és a kereszténység szerint...?
most akkor melyik a kamu?
csak egy önkényuralmú/zsarnoki/kegyetlen istenről "univerzumról..?" tudnám elképzelni hogy szándékosan olyan zsákutcába vigyen ahonnan nem tudunk kikeveredni. minekutána nem tudok hinni abban hogy létezne egy ilyen uralkodó vagy rendszer vagy nevezzük bárhogy , én kizárnám azt a lehetőséget hogy egy függőség át jöjjön velünk egy újabb életbe. bár az állitásomat nem tudom becsületesen megérvelni de azért azok a bizonyos női megérzések tudod ;) nem szoktak csalni :) mindenesetre én azt mondom neked hogy keresd meg azt a célt amiért érdemes változtatnod, az írásod alapján nekem tetszik a meglátásod és a gondolkodásmódod, kár lenne veszni hagyni :) és annyi minden van EBBEN az életben amit még meg kell tenni és ki kéne próbálni. koncentrálj erre mert amíg mégegyszer újjászületsz addig már nem biztos hogy kibirja a földünk :)
#2
válasza:"akkor nem lesz megoldva, és boldogan halok meg"
milyen szert használsz? ;) :)
mi az ami elől egy másik világba menekülsz?
és az a cél ami most nem jött össze, azért nem sikerült hogy megmaradjon a helye egy sokkal nemesebb/ szebb/jobb célnak. de aki jártas a filozófiában és ilyen tág látókörű annak ezt tudnia kellene...
válasza:Leírtam azt is, mivel tudod kitörölni a függőség minőségét magadból,de ha ragaszkodsz hozzá, mert úgy véled jobb nem lehet,akkor valószínüleg tévedsz.
Egy pszichológus is segíthet, hogy megértsd, hogy alkultak ki ezek a szokások benned. Amiket én javasoltam, azokkal erőteljesebben frissítheted a szoftvered,de a döntés a tiéd.
Na jólvan. Akkor kicsit konkrétabb leszek.
De nem akarom magam itt sajnáltatni higgyétek el.
Intravénás szerhasználó vagyok. Ha tehetem lövöm magamba a mindenféle szereket.
Egyedül elakadt az életem. Hiába próbálok évek óta leállni.., egyszerűen nem megy.
Rehabra nem megyek be - mert van egy csomó hülyeségem
nemm tudom miért naaaaa de Nem. Ennyi. Neeeeem!! Nem fogok bemenni ha beledöglök sem!
Már csak azért is mert volt egy párom akit szerettem. Már akkor be kellett volna mennem, és akkor nem biztos hogy elvesztettem volna. De lehet.. Ki tudja ezt már.
Akkor azt érzetem lehet egy normális életem. Úgy hogy kapcsolatban vagyok, és érezhetem a szerelmet.
Most is tudom hogy ha bemennék lehet valamikor még tudnék valakit szeretni..
De ez nekem így túl távoli. Olyan mintha egy sötét alagútba kéne bemennem - aminek ki tudja mi van a végén.
Miért kell nekem ezt csinálni?
Valóban. szörnyű, zsarnok, és rettenetes ez az univerzum - amiért ilyen helyzetbe kerültem!
Egyedül pedig nincs célom az életben. Akkor feladom ha eljön az idő. Erre jutottam!
# 12
Na jó nem leszek szűk látókörű ;)
Ha bejön az életelembe megint a szerelem, és látni fogom megint a célt - akkor azon nyomban megyek be rehabra, vagy bárhová! Mindent meg fogok tenni ami tőlem telik!
Ha valóban van itt valami értelme az egésznek, akkor úgy is be fogja még egyszer dobni az univerzum.
Majd küld valakit akkor. Aki megment. Erre várok :)
válasza: válasza:ha ebben az állapotban tudsz meditálni, minden elismerésem, de tényleg. rhonda byrne varázslat című könyvét ajánlanám még figyelmedbe azt hiszem online is megvan. nekem rengeteget segített.
érdekesnek találom hogy azt mondod ha lenne szerelmed akkor talán nem adnád fel? miért kellene ehez valaki más? te magad nem vagy elég indok rá hogy talpra állj? nem vagy az életednek annyira fontos része? nélküled ez kinek lenne az élete? ha az isten vagy univerzum vagy akárki életet adott és élni hagy téged, az nem elég indok arra hogy ne add fel?
válasza:"Ha bejön az életelembe megint a szerelem, és látni fogom megint a célt"
ezt úgy érted hogy a szerelem a cél ? úgy gondolod hogy csak akkor van értelme egyáltalán élni ha szerelmes az ember? vagy pedig úgy érted hogy ez az ami most ki tudna húzni a szarból? csak kíváncsi vagyok :)
#12
# 18
Utánanézek a könyvnek, bár nem szeretek olvasni.. majd meglátom..
" ha lenne szerelmed akkor talán nem adnád fel?"
De nem ám! Azért mert akkor lenne valaki akinek megfoghatnám a kezét, és bízhatnák benne. Hogy megint érezném hogy fontos vagyok. Hogy vezet valahová az életem.. Hogy van miért.
Ezt érzetem korábban is. Voltak terveink stb. itt az életben.
Egyedül azt gondolom súlyos önértékelési problémám vannak. De nem tudom mert elég elvont vagyok.
Értéktelennek érzem magam. Azt érzem senki nem tudna így elfogadni.
Nézd meg mit csinálok. Kinek kell egy ilyen ember? Nem tudok magammal se nagyon szembe nézni, csak úgy hogy nem veszem az egészet komolyan.
A lényeg hogy
Nem hiszem el hogy lesz még itt valaki az életben akit szerethetek!
Nem tudom ezt elhinni.
A múltkor csak szerencsém volt. Véletlen. De nem tudok bízni benne hogy bejön mégegyszer.
Ezért adtam fel magam. Meg úgy mindent.
" te magad nem vagy elég indok rá hogy talpra állj?"
Nem mert én egy senki vagyok. Egy gondolathalmaz. Nem is tudom mi vagyok. Nincs meg hozzá a lelki erőm hogy higgyek magamban.
"nem vagy az életednek annyira fontos része?"
Utálom magam! utálom!!!! ..,és ha én sem tudom magam elfogadni - ugyan ki tudna, vagy ki akarna?
Tudom nevetséges.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!