Miért érzem, ha szinte lehetetlen?
Kicsi koromtól azt gondolom, hogy nekem nem lesz átlagos életem. Nem leszek házas, nem lesznek gyerekeim, stb. De ezeket nem is akarom, amit igazán, szívből akartam mindig is, az az, hogy híres legyek. Viszont ahogy haladok az életemben, egyre csak nehéz helyzetekkel találom magam szembe, abszolút másfelé sodor az élet, nem a híressé válás útjára. Akkor szerintetek miért érzem mégis ezt a mindent elsöprő vágyat, hogy nekem valami nagy dolgot kell véghezvinnem ebben az életemben? Hogy a nevem fennmaradjon, hogy elismert ember kegyek? ha egyszerűn nem találok ehhez segítséget sehol.
Van ezzel így más is? Én azt hittem nekem ez van megírva, de eddig semmi...le kéne mondjak a hatalmas álmaimról, vagy higgyek bennük, mert ha ez van megírva akkor harcoljak érte? Nem tudom, miért vannak akkor ilyen nagyratörő gondolataim ha végül én is csak egy ismeretlen emberként fogok meghalni...
Valaki, valami ötlet, vélemény? Esetleg lehet, hogy az elősző életemben voltam híres és abból maradt ez az érzés velem?
Mintha én írtam volna.xD
Hány éves vagy, ha szabad kérdeznem?
Én 22, és még mindig nem változott meg bennem semmi. Nem akarok saját családot, gyereket egy átlagos élettel, szürke hétköznapokkal. De ahogy te is írod, én sem jutok egyről a kettőre, akadályok mindenfelől. Csak nekem nem konkrétan a híressé válás, nem azt élvezném hogy híres vagyok, hanem hogy a hírneven vagy gazdagságon keresztül elérhetnék bizonyos célokat. Például szeretném megérinteni az emberek lelkét, kicsi felnyitni a szemüket, ilyenek. Olyan világmegváltós álmok ezek. :D
Teljesen természetes ha az ember különlegesnek érzi saját magát. Az embereknek különböző vágyaik vannak, többségünk számára a boldog családi élet a legfontosabb, de valakinek fontosabb a hatalom, hírnév, pénz, tudás.
Általában az ember minél magasabbra tör annál többet kockáztat. Egy farkas falkában is alfa hímként sokkal veszélyesebb élni, mint középszerű egyedként.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy ezek gyerekes vágyak, meg el kéne őket felejtenem, túllépni rajtuk. Meg az is jó gondolat, hogy meg kell ismernem önmagam, dehát én ezen vagyok, már nem vagyok valami fiatal, a 20as éveim közepe felé haladok. Már elvégeztem egy teljesen másféle iskolát, hátha az az amit nekem csinálnom kell, hát rájöttem, hogy nem (mivel munkát sem találok)inkább a művészi énem az ami mozgat...egyre inkább a régi vágyaim vannak a gondolataimban, mintha valami erő lenne, nem tudok szabadulni tőle. Hogyan kéne? Lehet, hogy mégiscsak abba az irányba kellene mennem? Nem tudom, ezért is írtam ide.
Köszönöm a válaszokat.
Ha ez van neked megírva, akkor úgyis a felszínre tör, kár ezért görcsölni. Persze add meg a lehetőséget neki, hogy megtörténjen!
Egyébként mi a célod a híressé válással? Mivel akarsz halhatatlan (nevű) lenni? Mit szeretnél letenni az asztalra?
A név csak illúzió, a lélek nem az. Az már egy egészen más testben, egészen más feladatokért küzdhet, míg egykori neve ott lebeg a feje fölött, amihez tulajdonképpen régóta semmi köze sincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!