Létezik menyország és pokol? Ha igen akkor hogy néz ki?

Nem, egyáltalán nem. Az az engedetlenség büntetése:

"Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!

Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.

Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (Teremtés Könyve 3:17-19)

A legtöbb Bibliaolvasó észre sem veszi, hogy az nem a tudás fája volt, hanem a jó és gonosz tudás(ának)fája.

Semmi mást nem kaptak, mint amit a Kigyó ígért, a mondanivalójának második részében: "Olyanok lesztek, mint az Isten, JÓ ÉS GONOSZNAK TUDÓI.(Teremtés Könyve 3:5)

Az ember és az asszony nem a második tagmondatra figyelt, hanem az elsőre; valóban olyanok is lettek, az Úristen is megerősíti:

"Ime, az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja mi a jó és mi a rossz." (3:23)

Az a "bölcsesség", ami után az asszony kívánkozott, így néz ki egy pontosabb fordításban:

"Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére." (3.7)

Azt mondom neked kedves olvasó, a tudás nem a "nagy" dolgoknál kezdődik, hanem ha észreveszed mi a hiba a képben. Ezért jó mezőfüggetlennek - születni!

Fogalma nem volt a jó és a gonosz tudása közötti különbségről. Pedig ez volt minden, és ebből kifolyólag egyből észre is vették, hogy mezítelenek. A logikailag folytatva azóta van vágy a férfiban és a nőben - adott esetben- egy ellenkező nemű iránt, aki nem a házastársa.

amondó vagyok hogy nincs jó és rossz tudás, csak a tudás van, amivel megértheted önmagad és a világ működését, amivel megértheted a teremtést, a változtatás mibenlétét. Ennek a tudásnak a használata lehet jó vagy rossz.

Ez pedig lehet hogy hatalmas dolog, de éppen olyan apró is, amire a figyelmet felhívod :)

Miért volt tiltva ezen tudás megszerzése? Mert Istennel egyenlővé teszi az embert, mert a tudás útján akár fölé is kerekedhet, ahogyan mondtad: Olyanok lesztek, mint az Isten, JÓ ÉS GONOSZNAK TUDÓI.

A tudás pedig, erősebb mint a hit maga, mitöbb hirtelen ugrás volt számukra, akik addig a tudatlanságban éltek, fel sem fogva létezésük és a világ létezésének súlyát. :)

Nem a mezítelenség, hanem önmaguk és saját isteni teremtő hatalmuk felfedezése volt a döntő pillanat, melyet tudattalanul kezdettől fogva birtokoltak, mert Isten saját mására teremtette őket.

Persze ez a kép előbb-utóbb egy féltékeny, játékszerét csaknem elvesztett istenképet mutat, ami azért nem összeegyeztethető a kereszténységgel. :)

Köszi a válaszod, jó dolog megismerni a szokásos értelmezést. :)

Nincs mit!

Azóta megértetted a világ és önmagad működését?

Avagy nem írtam volna, hogy mindössze a jó és a rossz közti különbségtételt tanulták meg?

Isten soha nem fogja az Ő játékszerét elveszíteni:

"Mert a teremtett világ romlandóság alá vettetett, nem önként, hanem az által aki alávetette. (római levél 8:25)

A szöveg alapján még csak azt sem lehet mondani, hogy az ember és az asszony önként szakított a jó és gonosz tudásának fájáról.

Nem hinném az szokásos értelmezés, ha az Írás nyíltan állítja a gonosz megteremtését is, akinek mint tudjuk belépése volt a paradicsomba, továbbá, mint szintén sejthető az a bizonyos fát sem szerep nélkül ültetette az Isten.

"Ki a világosságot alkotom, és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!" (Ézsaiás könyve 45:7)

Jólehet tudom nem fogsz rám hallgatni. Ehelyett továbbmész a te útadon mosolyogva, mint aki sokat tud, bedőlve a tudományos köntösbe bújtatott ezoterikus irodalomnak.

nem vagyok olyasvalaki, aki bedől az ezós írásoknak. Nagyon megválogatom, mit vagyok hajlandó elhinni. A tudomány oldaláról viszont igazad van, jómagam szeretem abból az irányból kezdeni a megismerést.

világ és önmagunk működése egy elv szerint zajlik: minden mindennel összefüggésben áll :) Ennek a határait keresgélem, illetve a pontos mikéntjeit.

ha csak különbségtételt tanultak, nem korlátozták-e magukat ezzel, s ha korlátozták tetteiket, miért érdemeltek bűntetést?

Úgy tartja a mondás, hogy nincs rosszabb a jószándékkal elkövetett hibánál. Ők ebből rengeteget elkövethettek, míg nem tudták hogy mik a jó és rossz dolgok,mégsem ítéltettek meg, mitöbb, ha nem ismerték a különbséget, nem tudhatták azt sem, hogy rossz a fáról enni, tehát olyasvalamiért kapták a büntit, amit az elkövetéskor fel sem fogtak.

a teremtett világ tehát pusztulásra van ítélve már a megszületésétől kezdve? :)

Elvileg úgy tartják, Isten elhagyta a világot, és csak a végítéletkor tér vissza. Ez idő alatt sem veszítheti el a játékszerét?

Teszemazt alkotsz egy társasjátékot, amit a haverokkal élvezettel játszotok. Aztán kidobod a nagyközönség elé, és rengeteg bábu kezd el rajta nyüzsögni, minden játékos egy-egy báb lesz a táblán, saját céllal, de ekkor már nem is tudnád nyomon követni ki mikor játszik rajta, milyen szisztéma szerint. Aztán egyszercsak belébotlasz a játékodba újra, egy ismeretlen társaságnál, de látod, hogy mindenféle házi szabályokkal a saját képükre formálták azt. Tiéd lesz még a játék? Ismerni fogod az össze eseményt, ami történt a táblákon?

A sötétség teremtésével kapcsolatban: nagyon úgy tűnik, hogy elveszítette a nagyöreg a kontrollt, és egyenrangúvá emelkedett vele a sötétség. De ki lehet olyan botor, hogy szánt szándékkal megteremti azt, aki hatalmára törhet? És ha egynek sikerült, mi garantálja, hogy a többi nem képes rá?

Köszönöm a válaszod!

Úgy gondolom felvetésedre feleletként szolgálhatnak az alábbiak:

(az adott kérdésben , a

"Kedves kérdésfeltevő!" utáni alcím utáni szakasz)

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

ha a szélsőséges és eredeti állapotot vesszük, akkor a pokol annyit tesz, hogy nem létezővé válsz, a menny pedig annyit, hogy eggyé válsz Istennel.

Ha a halál utáni állapotra gondolsz, akkor ott is létezhet menny és pokol, egyéntől függ. Mindenki megkreálja magának valamelyiket, a halála előtti közvetlen életének erkölcsi mintájára. Utána alvás, és kelés...egy új életben...:)

üdv

25/F

Kedves F/25!

Itt látom a köztünk huzodó világnézeti alapproblémát: tényként kezeled a lélekvándorlást, amit ugyanakkor kénytelen vagyok elvetni, mivel logikailag adódik, hogy a reinkarnáció létezése estén Jézus megjelenésének egyszerűen nem volt értelme.

Jézus megjelenésének az oka az volt, hogy az ember felismerhesse magában az Istent, s ezáltal felvehesse vele a kapcsolatot, és elérhesse őt. Ha elérjük a jézusi állapotot, akkor értük el teljesen az Urat. Egy élet ehhez vajmi kevés, ezért van szó "lélekvándorlásról". A halál után, pedig Isten tényleg szembesíti velünk a bűneinket, s egy álom formájában megéljük a mennyet/poklot, aztán az alvás és a kelés, hogy folytathassuk az utunkat a Mindenható felé. Pontosabban a Mindenhatóval való eggyé válás, a mindenséggel való elegyedés a végcél, ugyanis Isten nem egy távoli helyen tartózkodik, hanem mibennünk, s mi őbenne. Gondolatként. :)

üdv

25/F

Mennyország: Florida

Pokol: Zimbabwe...