Létezik reinkarnáció?

"Akkor hol volt a többi halhatatlan lélek? Várakoztak, hogy szülessenek testek, amibe beleszállhatnak?? Nem hinném. 1 test=1 lélek."

Ez mind nagyon logikus, de egyrészt földi időviszonylatot és időszámítást feltételez egy másik létben, másrészt azt, hogy csak a Földön létezhet élet, azaz tapasztalási lehetőség.

"Definiálni kellene ehhez előbb, hogy ki az a "te". A személyiséged (ami állandóan változik)? Az emlékeid összessége (amelyeket folyamatosan elfelejted)? Az agyad (amelynek a sejtjei életed során több alkalommal teljesen lecserélődnek)?

A lelked (amit ezek szerint nemlétezőnek tekintesz), és valószínűleg csak egy része tudatosul a földi létben?"

Neked kéne előtte definiálni ki vagy te! A személyiség állandóan változik? Tessék utána nézni! A személyiség nem változik, fejlődik! Mindenkinek van úgynevezett állandó személyisége, ami gyermekkorban alakul ki egészen felnőtt korig. Ezek után " jó esetben" fejlődik. Emlékek, ego, külső jegyek, belső tulajdonságok, stb. Ezek azok, amik meghatározzák egy pszichésen egészséges ember személyiségét. Előre szólok nem rosszindulatból mondom, de ha problémád van azzal, hogy lecserélődnek a sejtjeid fordulj pszichológushoz! B)

"Nekem (és sok más embernek) pedig van. Ez egy szubjektív érv részedről, részemről."

És akkor mi van? Nekem nincsenek ilyen emlékem. Kinek milyen emlékei vannak nem rám tartozik.

"Például a karmádban, a kapcsolataidban és megoldandó feladataidban, elsajátítandó tapasztalataidban. A mostani élethelyzeteid magvait előző "életeidben" vetetted el."

Milyen megoldandó feladataim vannak? Ha volt is előző életem nem emlékszem rá. Karma a leszületésről szól, de mivel leszülettem ide már nincs vele dolgom. Ha ezután újjá is születek... Őszintén nem tud érdekel. Felőlem lehetek csótány vagy akármilyen csúfság. Semmiben nem érint engem.

"A resetet csak földi nézőpontból tekintheted annak."

Érdekes. Én úgy olvastam, hogy a lélek teljesen megtisztul és mindent mega mögött hagy reinkarnáció esetén. Nem tudom neked vagy másnak higgyek. Viszont lényegtelen! Menj egy kicsikét vissza és ismét definiáld ki vagy te.

"Ez mind nagyon logikus, de egyrészt földi időviszonylatot és időszámítást feltételez egy másik létben, másrészt azt, hogy csak a Földön létezhet élet, azaz tapasztalási lehetőség."

Ez mind szép és jó. De hol jössz te a képbe? Hová számolod magad? Vedd már észre, hogy te most az vagy, aki most vagy! Nem fogsz emlékezni rá ki voltál előző életében. Kétféle identitásnak sorolod be magadat és elhiszed magadról, hogy csak egy félkész termék vagy. Te, aki most vagy + lélek = 2

"A személyiség nem változik, fejlődik!"

A fejlődés nem változás?

"nem rosszindulatból mondom, de ha problémád van azzal, hogy lecserélődnek a sejtjeid fordulj pszichológushoz!"

Nincs vele problémám, arra utaltam a válaszolónak, hogy a sejtek sem állandóak, tehát nem lehet azt tekinteni "állandó önmagadnak", mert eltűnnek, és helyettük újak keletkeznek.

"Karma a leszületésről szól, de mivel leszülettem ide már nincs vele dolgom."

A karma mindenről szól, ami meghatároz téged ebben az életben. A kapcsolataidról, a feladataidról, a tehetségeidről. A megszületésed körülményei és családi körülményeid is ennek részét képezik. A karma utóbbinál viszont jóval tágabb.

"Felőlem lehetek csótány vagy akármilyen csúfság."

Szerintem nincs hátrafelé való lelki fejlődés, ebben a tekintetben teljesen értelmetlen volna állatként megszületni. Ezen a téren nem (sem) értek egyet a hindu tanítással.

"Érdekes. Én úgy olvastam, hogy a lélek teljesen megtisztul és mindent mega mögött hagy reinkarnáció esetén. Nem tudom neked vagy másnak higgyek."

Senkinek ne higyj, gondolkodj el magadban az egészről, és alakíts ki véleményt a saját álláspontod alapján. Én sem vagyok több, mint egy információhordozó a sok közül.

Szerintem a lélek nem hagyja maga mögött a karmát, különben semmi értelme nem volna a visszatérésnek, a fejlődésnek, a lelki evolúciónak. Akkor egy olyan börtönről beszélhetnénk, amely ismétlődő életek sorozatából áll, és minden pontján azonos esély van az abból való kiszabadulásra.

"De hol jössz te a képbe?"

A lelkem jön a képbe, nem a mostani személyiségem. Az annak csak egy része. Mint az a ruha, amit jelenleg viselek. Persze minél inkább fejlődöm, ez annál inkább befolyásolja, hogy mit veszek fel, hogy példaként említsem. Egy gyereket sokáig nem érdekel, mit adnak rá, majd egy idő múlva maga kezdi el kiválasztani: "Ezt nem veszem fel", sőt: "Ezt meg ezt a ruhát kérem!"

"Nem fogsz emlékezni rá ki voltál előző életében."

Általában nem, de bevillanhat ez és amaz. Nekem álmomban történt, de megmondom őszintén, azon túl, hogy érdekesnek tartom, jelenlegi életemben semmilyen jelentősége nincs.

Aminek van, az úgyis rendelkezésemre áll: tehetség, késztetés, vonzalmak és azok ellentétei. Az életfeladatok, amelyeket elodázhatok, de ki nem kerülhetek. Ezek fontosak, nem az, hogy milyen emlékek tudatosulnak pillanatnyilag, és milyenek nem.

"Kétféle identitásnak sorolod be magadat"

Ha idáig elolvastad, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a lélek részének, tulajdonképpen földi manifesztációjának tekintem a személyiséget, így kétféle identitásról nem beszélhetünk. A lélek az inkarnációk végén és között átélheti a maga teljességét, de azokon belül talán soha.

Minden nap meditálni kell, az életed részévé tenni, mint a tisztálkodást/evést/ivást/alvást.

A meditációt sokan félreértelmezik, pl. Bagdi Bella is "képzelj el a tisztást, és madárcsicsergést..." ez relaxáció, képzelgés nem meditáció, nem megfigyelés.

Egy évek óta meditáló ember tudatosan hal meg, és tisztában van vele, csak a testét hagyja el. A karma törvénye szerint születsz. Jó cselekedetekkel.

"A fejlődés nem változás?"

Nem erről van szó. Előzőleg volt ez a kijelentésed "Definiálni kellene ehhez előbb, hogy ki az a "te". A személyiséged (ami állandóan változik)?" Erre azt válaszoltam, hogy van egy állandó személyiséged, ami nem változik. Idővel változhat fejlődhet, de nem változik napról napra a személyiséged és nem fordulsz ki önmagadból. Az állandó és bizonyos személyiségjegyek nem változnak.

"Nincs vele problémám, arra utaltam a válaszolónak, hogy a sejtek sem állandóak, tehát nem lehet azt tekinteni "állandó önmagadnak", mert eltűnnek, és helyettük újak keletkeznek."

Bizony lecserélődnek, viszont a saját identitásod lélektanilag kell meghatározni, nem úgy "lélektanilag", hanem az előzőleg említett módszerrel.

"A karma mindenről szól, ami meghatároz téged ebben az életben."

Akkor ez olyan, mint a sors vagy mi? Előre elődönt mindent nincs szabad akaratom? Mi van akkor, ha magasról teszek rá?

"Szerintem nincs hátrafelé való lelki fejlődés, ebben a tekintetben teljesen értelmetlen volna állatként megszületni. Ezen a téren nem (sem) értek egyet a hindu tanítással."

Hát biztos jobban értesz hozzá, mint a hinduk.

"Senkinek ne higyj, gondolkodj el magadban az egészről, és alakíts ki véleményt a saját álláspontod alapján."

Vágom. Szóval ez az egész csak egy fantasy. Mindenki azt lát benne, amit akar.

""De hol jössz te a képbe?"

A lelkem jön a képbe, nem a mostani személyiségem. Az annak csak egy része. Mint az a ruha, amit jelenleg viselek. Persze minél inkább fejlődöm, ez annál inkább befolyásolja, hogy mit veszek fel, hogy példaként említsem. Egy gyereket sokáig nem érdekel, mit adnak rá, majd egy idő múlva maga kezdi el kiválasztani: "Ezt nem veszem fel", sőt: "Ezt meg ezt a ruhát kérem!""

Mondom én, hogy a saját identitásodat nem tudod, azaz képtelen vagy definiálni! Csak gondolj bele. Most jelenleg önmagad vagy, de úgy 10-15 perc múlva a tudatod összeolvad 25-30 emberével. Sokkal később ennek a duplája aztán triplája és így tovább... Hol leszel te, aki jelenleg most vagy? Ez nem olyasmi, mint a személyiségfejlődés. Ez olyan, mint a skizofrénia! Többszörös személyiség zavar! Reinkarnáció során te, azaz TE! Mindent elfelejt. Van az a lélek nevezetű valami, akik magában olvasztja az emberek tudatát, az nem te vagy! Te azért vagy te, mert te, te vagy! Nem azért vagy te, mert te ő vagy! Öltözködés ide vagy oda szerintem beteges egy elképzelés.

"Általában nem, de bevillanhat ez és amaz. Nekem álmomban történt, de megmondom őszintén, azon túl, hogy érdekesnek tartom, jelenlegi életemben semmilyen jelentősége nincs."

Bravó! Az eddigi hozzászólásaid közül az utolsó öt szó volt az egyetlen normálisan értékelhető gondolat sor. Az álmaiddal kapcsolatban nincs mit mondanom.

"Ha idáig elolvastad, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a lélek részének, tulajdonképpen földi manifesztációjának tekintem a személyiséget, így kétféle identitásról nem beszélhetünk. A lélek az inkarnációk végén és között átélheti a maga teljességét, de azokon belül talán soha."

Nem nyilvánvaló, egyáltalán nem! Göresd kicsikét vissza és próbálj meg elgondolkodni rajta. Te + lélek + többiek = fekvő nyolcas!

Én nem mondom, hogy nincs reinkarnáció. Azt mondom, hogy lényegtelen. Semmi jelentősége, hogy van vagy nincs.

"Szerintem nincs hátrafelé való lelki fejlődés, ebben a tekintetben teljesen értelmetlen volna állatként megszületni."

na itt bukuk ki, h benyaltátok a nyugati felhigított változatot. !!!!!!!!!!!!

az EREDETI reinkarnációs tanban, a hinduizmusban, állatként is leszülethetsz.

érdekes, h az eredeti tant senki nem ismeri. a reinkarnáció nem a fejlődésről szól, soha nemm is arról szólt.

2. válaszoló vagyok, egy gondom van az itt leírtakkal. Semmilyen konkrétumot nem írt senki, csak annyit, hogy van reinkarnáció oszt kész. Ez nekem nagyon kevés.

Írta utánam valaki azthiszem kb. 4. válasznál, hogy volt egy csomó kutatás 40-60 év alatt és hát izé-hozé valami van biztos meg sokan megállapították, hogy vannak dolgok a halál után...

Kik és mit állapítottak meg? Tényeket kérek. Ez egy nagy mellébeszélés.

Meg, hogy a reinkarnáció létező dolog és állandó... Na és ezt hogyan fogod megmagyarázni, egy olyan kultúrális közegből származó embernek, aki soha nem hallott a reinkarnációról, nem is hisz benne, mert ő a nagy kókuszpálma istennőt tiszteli (más hülyeség nem jutott eszembe).

Az a gond a halál közeli élményekkel, hogy mind egyforma, tehát nem hittől meg vallási elképzelésektől függően fog valami bekövetkezni, hanem attól teljesen független. Sőt, nem is mindenkinek van halál közeli élménye, van olyan akit visszahoznak, és semmi, mint amikor altatásban van. Ki van ütve.

Szar dolog a halál elfogadása, de ez van, a világegyetem törvényeinek átírásához az ember baromira kevés, és kitalálhat mindenféle mesét, amivel az ingatag lelkiállapotát nyugtatja.

Ha feldobom a követ, le fog esni, és ez ellen semmit nem tudok tenni.