Mi történik az öngyilkosokkal haláluk után?

En buddhista vagyok, es en ugy tudom, hogy eloszor is annyi idot itt kell tolteniuk a foldi sikon, amennyi nekik valoban el volt rendelve. Magyaran ha neki 80 evesen kellett volna meghalnia normalis korulmenyek kozt, de 20 evesen felkototte magat, akkor meg 60 evig itt van es ereznie kell a tettenek a kovetkezemenyet, hozzatartozoi fajdalmat, illetve azt a borzaszto allapotot hogy mar nem tud befolyassal lenni a dolgokra, es hogy az egeszet barcsak visszacsinalhatna.

Utana pedig amikor ujra megszuletik ugyanezeket a korulmenyeket teszik ele, sot meg nehezebb felallasban, es at kell mennie a teszten, magyaran hogy ezuttal nem oli meg magat. De sajnos miutan a tesztet elozoleg elbukta, a kovetkezo teszt meg nehezebb lesz igy valojaban eleg nagy az eselye hogy kovetkezo eleteben is ongyilkos lesz. Ez utan kovetkezo eleteben pedig mar olyan korulmenyek jonnek, hogy emberunk szinte ugy fogja erezni minden osszeskuszik ellene es a sors szinte tolni fogja ebbe az iranyba. Ezert van az, hogy akik egyszer ongyilkosok lesznek, nagy valoszinusoggel kovetkezo eletukben is, egeszen addig amig a sors nem rendel mellejuk valakit, aki segit rajtuk es mellejuk all. Itt nem csak egy egyszeru partenrrol van szo, vagy egy jo baratrol, hanem valaki olyanrol aki vegleg el tudja oket terinteni ettol az iranytol, peldaul egy spiritualis tanito.

Egy részükből féreg-kaja lesz, más részük elég a krematóriumban.

Ami haláluk után van, az a hátrahagyottak fájdalma, amiért minden öngyilkos megérdemli a Pokol örök tüzét!

Sokat mond a következő megfigyelés. Azok közül, akik megpróbáltak öngyilkosok lenni, de még vissza tudtak térni, bizonyos szempontból két csoportra oszthatók. Akiknek volt közben halál közeli élményük, s akiknek nem, vagy nem emlékeztek rá. Szóval, akinek volt, soha többet nem próbálkozott újabb öngyilkossággal, míg akinek nem, az nagy valószínűséggel később újra megpróbálta azt. Egész egyszerűen azért, mert aki járt - ha féllábbal is - odaát, vagy az odavezető úton, már elegendő volt ahhoz, hogy teljesebb képet kaphasson önmagáról és a létezésről.

S szembesült azzal, hogy csak a testét tudja megölni, saját magát nem. Szembesült azzal, hogy az elől sem tud elmenekülni, ami miatt az öngyilkosságot választotta, hiszen következő életében újra annak megoldását fogja kapni feladatul.

Jelen életünkben mindenben dönthetünk a szabad akaratunk által, kivéve a (születésünk és a) halálunk időpontját illetően. Ezt a felsőbb énünk dönti el.

Mindannyiunknak vannak kilépési pontjai, melynél mindig a felsőbb énünk dönt, hogy itt-e az idő a távozásra. Ha az öngyilkosságunk sikerül, a következő kilépési pontunkig nem léphetünk át, s abban a lelkivilágban szenvedhetünk, melyben az öngyilkosságunk pillanatában voltunk. Ez sok-sok év is lehet.

De ha valaki annyira megtébolyul ettől az általa nem várt helyzettől, továbbra is itt ragadt szellem lehet belőle.

Tehát aki sikeres öngyilkosságot hajt végre, az nem sok jóra számíthat.

A legjobb esetben is a feladatától való gyáva megfutamodókénti megítélésben részesül, mely feladatát a követező életében újra kell vállalnia.