Szerintetek létezik sors?

Több helyről. A Mátrix c. filmben elég jól ábrázolva van.

Első körben az epigenetika c. tudományágban találni válaszokat. Van a DNS-láncunkban az aminosavakon kívül egy láthatatlan rész is, ami tartalmazza az információkat az őseink élményeiről, tapasztalatairól - amik születésük után történtek velük. Ezeket is örököltük tőlük. (Pl. sebhelyeket is így lehet örökölni.)

És ez még csak az egyik forrása a sorsnak.

Nekem párszor már volt olyan élményem, hogy valami sehogy se akart sikerülni és végül csak egyre szarabb lett minden.

Nem mondom, hogy van sors, de elég érdekes volt ez az egész.

Létezik.

Nem érted, mert emberként próbálod nézni. Aminek nincs sok értelme.

Ez olyan mintha egy játékkal játszanál és karakter szempontjából kérdeznél rá valamire, ami e szempontból elég ésszerűtlen, játékos szempontjából pedig egyértelmű.

Nem tudom, én nem hiszek benne, számomra elképzelhetetlen. Meg szabadabb érzés is azt hinni, hogy mi irányítjuk az életünket.

Aztán ott a vallás, Isten szabad akaratot adott nekünk...

Tényleg nem tudom.

A látszat az hogy te irányítassz.A valóság pedig,hogy egy

feladatot kell véghezvinned az életedben.Ha más úton is indulsz el akkor

is a feladatodnál kötsz ki.Saját példám.

Senki nem tudja hogy meg van-e írva a sorsunk. Van olyan állítás is hogy önigazoló biológiai robotok vagyunk akik abban a hitben élnek hogy szabad akartuk van, miközben szabad döntés nélkül reagálnak a környezetükre tulajdonságaik szerint.

Van olyan is aki szerint a sorsunk meg van írva valamilyen fokon, de van szabad akaratunk. Viszont magának a szabad akaratnak a megfogalmazása is problémás, mert a szabad akarat azt jelentené hogy bármit dönthetsz, viszont a valóságban ismereteidhez és helyzetedhez vagy kötve amiben a legjobbat akarod kihozni, ami nem szabad akarat hanem kényszerű választás.

Lehet hogy a szabad akarat őrültség mert nem logikus választást feltételez, viszont valószínűleg még egy véletlen választás is szabályok kötnek, ahogy egy feldobott pénzérmét is kötnek a fizikai szabályai.

Ráadásul a jóság és a szenvedés is szubjektív, ki hogy látja. Egy közlekedési szabálysértő lehet hogy rossz embernek látja a rendőrt aki ezért leinti, mert az ő szemében nem büntetendő amit tett, a rendőr szerint meg igen. A szenvedés is olyan mint minden az életben, sokat számít hogy mit gondolsz róla. Például egy sztoikus filozófiát követő egyén számára még a szenvedés se feltétlen probléma, képes azt derűsen fogadni és nem megtörni a probléma súlya alatt.