Szerintetek létezik a reinkarnáció?

A reinkarnáció tana - valószínűleg tudod - hindu eredetű. A keleti ember miszticizmusa élesen szemben áll mind a görög-római-latin gyakorlatiassággal, mind az északi robuszticitással.

Az emberek világról való felfogását nagymértékben meghatározza a környezet (tudod, az ősi duma Marx bátyótól, hogy a lét határozza meg a tudatot, azaz, ha nemiszod a lét, elmegy a tudatod) , az éghajlat, a közeg, ahol él, ugyanis ezek fogják meghatározni a lelkialkatot, a lelkialkat pedig a spiritualitás szintjét és IRÁNYÁT. Az egyik életfelfogás nem jobb mint a másik, de nem azért, mint a liberálisok álíltják, hogy az ibo törzs varázslója van olyan jó élettantudós, mint Virchow, a tamtamdob nem rosszabb, mint Beethoven, a néger nem fázósabb az eszkimónál, meg a többi süket egyenlősdi-duma. Ez mind nem igaz. Az igazság ott van, hogy az adott éhgajlati-földrajzi közeg adott életfelfogást és életstílust igényel. Kutasi Kovás Lajos kiváló geográfus és amazónia-kutató írta egyik könyvében, hogy a vele együtt déla-merikába kivándorolt szorgos, munkagüzü, lelkiismeretes németek, hollandok, magyarok 10-15 éven belül infarktust kaptak, és feldobták a talpukat. Az olaszoknak meg a portugáloknak nem voltak ilyen problémáik. Máskor mondja, mit mondott neki a brazil: te hülye vagy, amerikai (USA) tempóban akarsz élni brazíliában, európaiként? Meg fogsz dögleni!

Tehát: az európai ember kötelességtudata és lineáris világ-, és társadalom-szemlélete, amely a környezetátalakító tevékenységéből (valamiből valamit csinálni) ered, lineális világképet és túlvilág-képet ad: születünk-élünk-meghalunk-üdvözülünk és jó, vagy elkárhozunk, és sz..r. A hindusztáni ember teljesne más klíma alatt él, nem alakítja át a környezetét, mert lusta, mert azon az éghajlaton nem is lehet más, fatalista és beletörődő, nagy tömegben él, ezért türelmes, ezért az ő világképe ciklikus - születünk-meghalunk-újraszületünk.

Egyfajta embert nem fogsz találni: aki beveszi a materialista maszlagot, és nem fél a haláltól (olyat fogsz találni, aki nagyhangon veri a mellét, hogy nincs isten, meg ő tudományos világnézetet vall, csak a tapasztalatok szerint, az ilyen a halálos ágyán már nem olyna melldöngető...). Sajnos, a halál TUDATA (az állat nem tudja, hogy meg fog halni), értelemmel együtt nagy teher, ezért volt boldog Ádám és Éva a paradicsomban, és feleslegesen fogyasztották el a tudás fájának gyümölcsét: nem éltek örökké, nem voltak paradicsomban, csak azt hitték. (Szerencsére a jóisten bölcs, és teremtett olyan szereket, amelyek a paradicsomi alma retúrjegyei: vissza lehet velük utazni oda, csak sajnos, az irigy szekularizált állam ezeket a terméseket illegálisnak minősítette...) Ezért így vagy úgy, de az emebr mindenféleképpen igyekszik meggyőzni magát arról, hogy igen, van tovább. Ki Jézus ígéretében bízik, ki a karmában. Ízlés dolga.

Ilyen az emberi természet.

Dr. Ian Stevenson (és kutatócsoportja) munkáját említeném itt meg, ő gyűjtötte az ilyen eseteket. Kizárólagos módon jutott el a reinkarnáció gondolatáig. Ez tekinthető valahol bizonyítéknak, de mivel említettem, hogy minden más kizárásával következtetett rá, előfordulhat, hogy az általa vizsgált jelenségekre a magyarázat valahol máshol keresendő.

Személyes meggyőződésem szerint létezik; ezt konkrét, általam nem ismert (de létező) helyszíneken játszódó álmaimból, a puszta logika alapján, a hallott esetekből és a semmivel nem magyarázható fóbiákból eredeztetem.

Többször olvastam már olyat, hogy egy ember (általában gyerekek) emlékezett az előző életére, és később mindenről, amit elmondott, bebizonyosodott, hogy úgy is történt. Állítólag olyan dolgokat is tudtak, amit egy gyerek nem tudhatott, pl. egy második világháborús pilóta állítólagos reinkarnációja (egy pár éves kisgyerek) ismerte a repülők alkatrészeit, hogy kell vezetni, stb... Egy másik meg elmesélte azt, hol lakott az előző életében, mi volt a neve, ki volt a családja, hogy halt meg, és minden igaz volt.

Én szeretnék hinni benne, de ezek a történetek lehet, hogy kamuk (nagy eséllyel), így nem tudok.

Ha az ember belegondol, másképp nincs értelme az életnek, csak ha valamit tovább viszünk az itt tanultakból.

Az Ember mint lény, sokkal nagyobb és hosszabb távú fejlődésre hivatott, mint azt egy élet alatt el lehetne érni.

Az is meggondolandó, hogy miként lehetnek az embereknek olyan képességeik, hajlamaik, félelmeik stb, melyek annyira egyediek és annyira megkülönböztetik őket egymástól. Akár egészen hasonló körülmények között nevelkedett embereket. Honnan hozzák az emberek ezeket a tulajdonságokat? Ha a neveltetés nagyjából hasonló, miért különbözhetnek mégis annyira az egyének? Genetika? De hát a gének is valamilyen előzetes OK miatt alakulnak olyanná, amilyenek lesznek. Mi az előzetes OK? Honnan hozzuk személyiségünket, finom belső jellegzetességeinket, "stílusunkat" stb stb...

A mai ember csak az anyagot látja, csak az anyagban hisz. Nem csoda hát, hogy nem hisz a reinkarnációban. Hiszen, ha csak anyag létezik, akkor valóban semmi nem mehet tovább, hiszen látjuk mi lesz az anyagi testből: szétporlad, elrohad.

Csak akkor lehetséges a reinkarnáció, ha az anyagon kívül valami más is van az emberben, valami, ami talán nem is a térben, sőt, talán nem is az időben van, de mégis létezik.

Ha gondolsz valamit, az HOL van? A fejedben? A gondolat csupán anyagi folyamatok okozata? Ez a gondolat is az? De hát, hogy tudná az anyag megkérdőjelezni önmagát? Nem furcsa?

Jól teszi az ember, ha gondolkodása, tudati folyamatai irányába kezdi keresni a kiutat az anyagi világból. Ez nem menekülés, hanem a világ mélyebb megértése.

Amíg az ember nem érti meg saját gondolkodását, és nem viszi azt egy magasabb, tudatosabb szintre, addig nem adhat választ olyan kérdésekre, mint a reinkarnáció.

Az ehhez hasonló létkérdések sajátja, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia rájuk a választ, másnak elhinni bármit is: kibújás a saját feladat alól.

Az élet nagy kérdéseire a válasz mindig egy saját tapasztalást jelent, nem pedig azt, hogy elhiszünk egy másik ember által kijelentett elméletet (legyen az bármilyen meggyőző).

Határozottan igen és már kisgyerekkorom óta tudom.Sosem tudtam megmagyarázni csak a zsigereimben éreztem.Amikor az első ilyen könyvet olvastam, már nem volt számomra újdonság amit olvastam.

Számomra ez olyan csodálatos...

Lehetséges,de viszont kijelenteni erős túlzás lenne.

Mert fizikailag foghatatlan,bizonyíthatatlan esetről beszélünk.Az hogy X-Y mit mond nem tekinthetjük mérvadónak lehet hogy kitalálta amit mond,lehet igazat mond de nem lehet bizonyítani.

Visszakérdezhetnék: melyikben?

Ha egy kicsit is belemélyedünk, rá kell jönni, hogy a reinkarnáció nem egy konkrét valami, hiszen több változata van.

A legkirívóbb fajtája az, amikor a hívők elsöprik maguk előtt az utat, nehogy akár a legkisebb bogarat is eltapossák, mert lehet, az valamelyik -általuk akár szeretettel emlegetett- ősük.

.

A kérdés analog ezzel: "Szereted a gyümölcsöt, eszed is?"

A válasz: persze, szeretem és eszem. Csak a szamócára allergiás vagyok, a körtét utálom, a silva nem minden fajtája izletes számomra. Amúgy rendszeresen eszem gyümölcsöt...

Thorwald Dethlefsen - az Út a teljességhez, valamint Az újjászületés élménye szerzője - rendszeresen végzett korregressziós kísérleteket, amelyek során a médiumot hipnózisban korábbi életkoraiba vezette vissza. Az alany ilyenkor felidézi rég elfeledett élményeit, s az újra átélt életkornak megfelelően beszél és viselkedik. Egyik alkalommal a pszichológus-írónak merész ötlete támadt. Mi történne, ha a regressziót nem fejezné be röviddel a születés előtt? Hátha kiderülne, hol kezdődik az emberi élet? Próbálkozása döbbenetes eredményhez vezetett: a páciens a regresszió során visszament előző életeibe. A több tanú jelenlétében lezajló kísérletben olyan ember válaszolt a feltett kérdésekre, aki más korban és más helyszínen élt. Thorwald Dethlefsennek ez a kötete több szenzációs beszélgetést tartalmaz, amelyekben kísérleti alanyai beszámolnak előző életeikről. A szerző nemcsak a reinkarnációs pszichoterápia hírneves szakembere, hanem ragyogó elméjű filozófus is. Műve azoknak is igazi gondolati élmény lesz, akik nem hívei az ezoteriának.

[link]