Isten az időben létezik? (Többi lent)

"Az értelemmel bíró teremtett lényeknek három kardinális problémája lehet. Az első a TEREMTÉS. A második a SUGALMAZÁS. A harmadik a MEGTESTESÜLÉS. E három közül sorrendben a harmadik az első. Az előző kettő EZÉRT van. Mit jelent az Istennek ez a három megnyilvánulása?

A teremtés az Isten abszolút tökéletessége oldaláról nézve szükségszerű megnyilvánulás, mivel a lét pozitív értelemben több, mint a nemlét. De az is szükségszerű Isten oldaláról nézve, hogyha teremt, akkor önmagához méltó tökéletességet kell teremtenie. Ez pedig csak Ő maga lehet. Tehát a MEGTESTESÜLÉSBEN Neki magának kellett megteremtményesülni. Ennek pedig morális előkészítése volt a sugalmazás, mely ugyan meg nem szűnt a teremtéssel, de más tartalmat kapott általa."

Minden amit most ismersz az időben létezik, nem tudom hogyan lenne lehetsêges pl:gondolkodni, idő nélkül, hiszen úgy ami a gondolatot közvetíti (embernél az agy sejtjei) is "állna".

Ha isten létezne mozogna idő nélkül, ami nem hangzik lehetségesnek.

De még ha lehetne is... Istent ki teremtette?

Ha ő csakúgy van, miért ne lehetne a világis csakúgy?... A kezdettől fogva van, nem válasz, mert nincs kezdet

Isten soha nem volt. Nincs. És nem is lesz.

Tényleg időn kivül van.

Uhh, közben megnéztem a filmet. Hát, ha ő ezért az életért végtelenül hálás, akkor minden elismerésem az övé. A fiú még nem találkozott, semmilyen természetfeletti dologgal (Istennel, angyallal, Földönkívűliekkel, időutazással). Nem kapcsolódik a felső világhoz, ezért az ő tudása korlátozott.

Nekem ő nem mérvadó. Nem hibáztatom, de nem kell alapigazságként felfogni, amit mond.

HA van Isten és HA ő teremtette a világot, az időt is ő teremtette. (A Teremtés előtt a semmi volt!)

Ebből következik, hogy most az időben, az idő (Teremtés) előtt a semmiben, időn kívül létezett/létezik.

Logikai ellentmondás, mert ha valami létezik, akkor az időnek is léteznie kell. Et a Teremtés tényét kérdőjelezi meg.

19.18

Rèszben igazad van, de kiegèszítenèm. Van mozgás, mozgás nèlkül nincs semmi. A mozgás ritmusos. Az időt egy mozdulat, felosztásával alkottuk meg viszonyítási rendszernek. Tehát önmagában nem lètezik. A pszihès idővel van a problèma. Egy hiten alapuló illúzió, ami a figyelmet vagy a múltban, vagy a jövőben tartja. Az időt így tapasztaljuk ès így fogadjuk el. Azzal, hogy ez megtörtènik ès egyre bizonyosabbá válik, a test ennek megfelelően reagál.

Általában az időfizika és egyéb okos fejtegetések sokat jelentenek azoknak, akiknek erre benső érzékük van. De ezek nélkül is el lehet jutni oda, ahová ezekkel. Amint különböző járművel el lehet jutni ugyanarra az állomásra. Nem érdemes e téren minősíteni.

Amit pedig a "térről" mondottak, arról tudni kell, hogy a tér nem egy önálló valóság, hanem az anyagnak az a tulajdonsága, hogy viszonyítható más anyaghoz. A Földön (és nemcsak a Földön) az időről is azt lehet mondani (ismét azt kell mondani, hogy bizonyos értelemben), hogy nem létezik teremtményektől, mozgástól független, önálló léttel. A múlt és a jövő a JELEN "tulajdonsága". Egyik sincs a maga valóságában sem a jelenben, sem a jelen nélkül. A múlt azért múlt, mert már nincs. A jövő azért jövő, mert még nincs. A jelen mindig hordoz valamit abból, ami volt, és abból, ami lesz. Ami volt, azt az emlékezés szintjén, ami lesz, azt az elgondolás, tervezés, fejlődés, haladás szintjén. Tehát minden teremtett létező a maga létsíkjának megfelelő szintjén hordoz egy olyan tulajdonságot, amely alapján lehet múltról vagy jövőről beszélni vele kapcsolatban, illetve ha szellem lény, tud beszélni mással kapcsolatban.

A rajtad kívüli világban a tér és idő mértéke túl szűk keret ahhoz, hogy otthon érezhesd magadat. Ez tehát azt jelenti, hogy nem azok a „normális” emberek, akik úgy mozognak ebben a világi életben, mintha otthon lennének. Nem. Ezek élnek igazán önbecsapásban! Azok, akikről azt szoktátok mondani, hogy nem e világra valók, többet ismernek és tapasztalnak a valódi életből, mint az előbbiek.

Bizonyára hallottatok már az őstudattalanról. Ez azt jelenti, hogy van egy olyan időtlen világ bennünk, amellyel kapcsolatban van minden időtlen létező. Nem arról van szó, hogy mindez hat is mindenkire ebben a dimenzióban, hanem arról, hogy jelen van. De bennünk van előző életeink minden történése, eseménye. Bennünk van mások életének minden történése és eseménye is, ha azoknak erkölcsi vonzata van. Ez az őstudattalan viszont képes arra, hogy álmainkban képeket vetítsen emlékezésünk képernyőjére úgy, hogy ébrenlétben vissza tudjuk idézni álmaink eseményeit.

Bennünk is időtlen az, ami nem anyag! A szellemvilágban értelmetlen e szó: mikor! E szónak csak a mulandóságban van értelme!